Bűbájos történeteim

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:”";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Napsütötte délután volt Mystic Falls-ban. Az emberek vidáman nevetgéltek, élvezték a jó időt. Egy lány állt az egyik fa árnyékában, egy alakot követett tekintetével, aki egymagában vágott át a téren. Szíve hevesebben kezdett dobogni, miközben őt nézte. Szerette. Ennyi minden után, még mindig szerette.

” Damon”- mondta ki magában nevét újra és újra.

Damon, mintha meghallotta volna, hogy szólítják, hátrafordult, de már nem látta a lányt.

Elena Gilbert és Stefan Salvatore péntek késő éjjel hajtotta haza, miután eljöttek Bonnie bulijáról.

- Történt valami Bonnie-val? - szólalt meg hirtelen Stefan.

- Nem- kapta fel a fejét Elena- Mi történt volna?

Stefan vállat vont:

- Ki-be szaladgált egész este a házból. Mintha intézne valamit.

- Hát, csak pörgött. De majd holnap rákérdezek.

Stefan hazavitte Elenát, megígértette vele, hogy reggel felhívja, és elbúcsúztak.

Kedves naplóm!

Hajnali 3 óra, és én nem tudok aludni. ( Úgy hallom Jeremy sem) Holnap sok mindent át kell gondolnom. Ezért akarok kimenni az erdőbe. Csak úgy. Levegőzni, gondolkodni.

Elen felnézett, majd letette a tollát. Nem tudott többet írni. Hirtelen elfogta a pánik, hogy holnap talán történik valami szörnyűség. Mindennap történik valami, amióta Stefannal van, de most valósággal halál félelem fogta el. Mindennap. De hát szereti, és ha valaki szeret valakit, más nem számít.

Elena álmos lett. A gondolatai a holnap körül forogtak. Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elaludt.

Másnap kora reggel kelt, úgy érezte nagyon formában van. Felöltözött, és leszaladt a lépcsőn.

- Majd jövök!- kiáltotta, és becsukta maga mögött az ajtót.

Amint kilépett a házból, nagy levegőt vett, és elkezdett futni az erdő felé. Felkötött haját fújta a szél, ahogy a fülhallgatót a fülébe tette. Az erdő kopár fáit csak néhány ugrándozó mókus tudta feldobni. Elen az erdőben kocogott, míg egyszer csak rá nem döbbent, hogy nem tudja hol van.

- Ne már!- szólalt meg hangosan

- Nem túl jó ötlet egy ilyen szép lánynak egyedül sétálnia az erdőben- szólalt meg mögötte egy hang. Elena gyorsan megfordult. Stefan volt az. Megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Tegnap megígérted, hogy hívsz, de nem hívtál, úgyhogy megnéztem mit csinálsz, remélem nem baj- mondta Stefan gyengéden.

- Bocsi, hogy nem hívtalak. Jó, hogy itt vagy, már csak azért is, mert eltévedtem- mondta Elena és megcsókolta szerelmét.

- Van egy tervem mára- szólt Stefan- Mi lenne, ha ez a nap csak rólad és rólam szólna?

- Egy igazi Elena/ Stefan nap?- mosolygott Elena- Benne vagyok.

Stefan megfogta a lány kezét, kivezette az erdőből, majd hazakísérte:

- Nemsokára itt vagyok érted, és elmegyünk valahová.

- Rendben. Akkor, szia.

Stefan boldogan tartott hazafelé, de amint közel ért a házhoz, megtorpant. Valaki nemrég járt itt. Egy vámpír. Lefagyott, tudta, hogy nincs olyan erőlétbe, hogy szembeszállhasson egy vad vámpírral.

Óvatosan, habozva benyitott, de körül nézni sem volt ideje, valaki hátulról megragadta a nyakát, és a falnak lökte.

Kinyitotta a szemét, és egy éjsötét, bosszús szempárba nézett.

- Te mit csinálsz itt?- hörögte Stefan bátyának, aki még mindig a torkát szorongatta.

- Végre megjöttél- suttogta fenyegetően Damon- Hová tetted megint a gyűrűmet?

- Nem én voltam! Nem is tudtam hol jártál fél évig- szólt vissza gyorsan.

- Tudod, hogy milyen morcos tudok lenni, ha elveszik a gyűrűmet. Vagy elevenítsem fel az emlékeidet?- még erősebben tartotta öccsét.

- Ma- majd én segítek megkeresni

- Miért segítenél?- engedte el Damon kíváncsian.

Stefan nyakát fogva válaszolt:

- Mert tudom, hogy ha nem segítek rajtam töltöd ki a dühödet.. vagy Elenán.

- Hogy te milyen jól ismersz- vágta rá Damon gonosz mosollyal

- Hogy került le rólad a gyűrűd?- kérdezte Stefan

- Hosszú.. de milyen hosszú történet- majd Stefanra pillantott, és felcsillant a szeme- Megkeresem Bonnie-t!

- Bonnie-t? Miért?

- Ő járt nálam utoljára, mielőtt eltűnt.

- Ugye nem fogod bántani?- kérdezte Stefan fájdalmasan.

- Ha nála van a gyűrűm, minden bizonnyal fogom.

- De.. - kezdte Stefan, de már csak egy ajtócsapódást hallott. Nem tudta, hogy Elenához vagy Bonniehoz menjen először. Végül Elenát választotta. Nem pocsékolta az időt az ajtóra, az ablakon mászott be. A lány épp készülődött:

- Ne mondd, hogy elmarad a közös napunk- mondta, mikor meglátta Stefan tekintetét.

- Attól tartok..

Ez idő alatt Damon is odaért Bonniehoz. A lány kinyitotta az ajtót, és így szólt:

- Nem hívlak be!

- Akkor elmondom a küszöbön- mondta nyersen- Hol van a gyűrűm?- kérdezte tagolva.

- Milyen szerencséd, hogy ilyen felhős az ég!

- Hol a gyűrűm?- kérdezte Damon türelmetlenül- Nálad van?

- Igen- válaszolta Bonnie magabiztosan. Damon nyúlt volna felé, de az ajtónál tovább nem tudott benyúlni.

- Miért tetted? Valami boszis rituáléhoz kell?- sziszegte a vámpír

- Kérdezd azt, miért ne tenném! Úgy rövidebb lenne a válasz!- ezzel becsapta az ajtót.

- Nem leszel mindig az ajtó túlsó végén!- kiáltotta Damon, majd megfordult, és meglátta Stefant és Elenát.

- Üdv neked is Damon- köszönt Elena- Nála van?

- 99,99%, hogy igen, nála van!- mondta Damon gúnyosan.

- Beszélek vele- szólt Elena- De most menj Damon, kezd kisütni a nap.

- Azt is mondd meg a boszi barátnődnek, hogy amint kilép a házból esküszöm, hogy az ősei mellé temetem el!- Damon ezt már az utca végéről mondta

Elena és Stefan egymásra néztek, majd sóhajtottak.

Stefan gondolataiba mélyedve csengetett be Bonnie-hoz, majd Elena még bekiabálta:

- Én vagyok az Bonnie! Stefan is velem van!

Pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó:

- Jaj, de jó, azt hittem Damon az megint- sóhajtotta- Tudjátok, hogy a városban van?

- Összefutottunk vele- bólintott Elena, és bement.

Stefan eddig udvariasan álldogált, de most megköszörülte a torkát

- Jaj, bocsi!- fordult vissza Bonnie- Gyere be!

Bementek a nappaliba, ahol Stefan Bonnie felé fordult:

- Azt hiszem sejtem, mit érzel Damonnel kapcsolatban, de miért pont most vetted el a gyűrűt?

Elena, aki az ablaknál álldogált, szórakozottan kinézett a fára, ahol egy nagy fekete holló ült. Pillantásuk találkozott, majd Elena behúzta a függönyt.

- Damon nem látogatóba jött a városba. Már legalább egy hónapja itt van. És figyel.

- Mit akar?- tette fel a következő kérdést Stefan

Bonnie megfordult, hogy Elenára nézhessen, majd halkan, de érthetően kimondta:

- Elenát.

A sorozat története: Elérkezik a 17 éves Elena első napja a Mystic Falls-i középiskolában azóta, hogy a szülei egy tragikus autóbalesetben meghaltak. A nénikéje segítségével próbál gondoskodni a zűrös magaviseletű öccséről, Jeremyről és megmenteni azt a keveset, ami még megmaradt a családjának. Az első nap épp kezd jól alakulni, amikor Elena találkozik az iskola új, rejtélyes tanulójával, Stefan Salvatore-ral. Elenát nagyon megérinti, hogy Stefan képes átérezni és megérteni, amin most keresztülmegy. Amit viszont Elena nem tud, hogy Stefan vámpír, aki folyamatosan azon töri magát, hogy nehogy engedjen Elena vére iránti vonzalmának. Ahogy a kapcsolatuk tagadhatatlanul egyre csak elmélyül, a városban feltűnik Stefan veszélyes bátyja, Damon, hogy bosszút álljon Mystic Falls városán… és megszerezze magának Elenát.

Vámpírok:

Képességek
A vámpírok különleges képességekre tesznek szert emberi vér fogyasztása után. Ha viszont nem isznak emberi vért, ezek a képességek legyengülnek, használhatatlanok lesznek. És persze a kor sem mindegy: minél idősebb egy vámpír, annál erősebbek ezek a képességek.
Képességeik: gyorsan gyógyulnak, tudják irányítani az állatokat, álmok manipulációja, gyors reflexek, repülés, magasugrás, halhatatlanság, irányíthatják az emberek elméjét, a fájdalom elleni reakciójuk, érzékeny hallás, gyorsaság, szupererő, az időjárás irányítása.

Napfény: A vámpírokra veszélyes lehet a napfény. Az egyetlen módja, hogy napfényen tartózkodjanak az, hogy ha egy különleges ékszert (pl. nyaklánc, gyűrű) viselnek, ami lapis azúr követ tartalmaz. Akár egy pillanatnyi napfény védelem nélkül is leégést és hólyagosodást eredményzhet egy vámpírnál. Ezek a talizmánok nagyon ritkák, hisz a sorozatban csak Stefan, Damon és Katherine tud kimenni velük a napra. Lexi említette a sorozat első évadjában félig komolyan, félig viccelve, hogy szeretne gyűrűkkel kereskedni Stefan-nel, mire a Salvatore testvér válasza “Ez nem így működik és te is tudod ezt.” volt.
Behívás: Ehy vámpírt be kell hívni, mielőtt beléphetne bármilyen házba is és a meghívásnak egy ott lakó személytől kell származnia. Caroline hívta be Damont Elena házába és csak egyszer tudott belépni, amikor Elena is engedélyt adott rá. Ha egy vámpírt egyszer már beinvitáltak egy házba, akkor azt már nem lehet visszavonni. Damon biztos benne, hogy ha egyszer már behívták Elenáék házába, akkor a későbbiekben is akkor mehet be, amikor csak akar. Logan Fell pedig nem tudott visszatérni a saját házába, miután vámpírrá változott, pedig egyedül élt. Ez érdekes, úgy tűnik a vámpíroknak akkor is szükségük van meghívásra, ha a házban nem lakik senki.

Napfény elleni tárgyak
Ezek az ékszerek lapis lazúr követ tartalmaznak, gyakran gyűrű vagy nyaklánc formájában készülnek el, és a vámpírokat védik meg a napfénytől. Damon, Stefan, Katherine, Pearl, Anna, Harper és Isobel viselt ilyen ékszert. Ha nem viselnék, megégnének a napfényben. Ráadásul így nem olyan feltűnőek az emberek számára.

Szereplők az én történetemben:

Elena Gilbert ( Nina Dobrev) : Elena egy 17 éves nagyon bátor lány, aki nagy népszerűségnek örvend iskolájában. Két legjobb barátnője Bonnie és Caroline. Ám egy nap szörnyű balesetet kell átélnie, ugyanis szülei meghalnak egy autóbalesetben, és ő is súlyosan megsérül. Ő, és testvére Jeremy árván maradnak, nagynénjükhöz kerülnek, Jennához. Elena nehezen tudja túltenni magát szülei elvesztésén, de felcsillan a remény, mikor megismerkedik az új diákkal, Stefannal.

Stefan Salvatore ( Paul Wesley) : Stefan egy udvarias, kortalan fiatalember, aki nagy önuralommal rendelkezik. Rossz kapcsolatban áll bátyjával, Damonnal, de megvédik egymást. Úgy tűnik, hogy 17 éves, de valójában egy 200 éves vámpír,aki visszatér Mystic Falls-ba, hogy találkozzon Elenával, aki kiköpött mása régi szerelmének. Forr köztük a levegő, járni kezdenek, annak ellenére, hogy Elena még nem dolgozta fel szülei halálát.

Damon Salvatore ( Ian Somerhalder): Damon időnként eléggé arrogáns, öntelt, egyik percben bájos és elbűvölő,közben pedig egy rendkívül veszélyes, és nincs bűntudata gyilkolás után. Élvezi, ha fájdalmat okozhat, leginkább azért, mert hiányzik neki régi szerelme, Katherine. Titokban vágyik az elfogadásra. Nagyjából 20 évesnek néz ki, de igazából egy 200 éves vámpír. Felkeltette az érdeklődését Elena, és bár utálja a kisvárosokat, mégis ott marad Mystic Fallsban, hogy bosszút álljon..

Jeremy Gilbert ( Steven R. MyQueen): Elena 15 éves öccse, kedves fiú. Nagy megrázkódtatás éri, mikor szülei meghalnak, drogokhoz nyúl. Összejött Vicivel, de Vici vámpír lesz, Stefan megöli, ezért Jeremy újra összetörik. Ekkor Elena arra kéri Damont, hogy törölje ki öccse emlékezetéből azt az estét. Ez teljesen megváltoztatja, elkezd tanulni, és messziről kerüli a drogokat.

Jenna Summers: 29 éves nő, aki testvére halála után megkapja Elena és Jeremy felügyeleti jogát. Okos nő, keményen dolgozik. Nincs hozzászokva, hogy két kamaszra vigyázzon.

Bonnie Bennett: Bonnie hűséges barátja Elenának. 17 éves, imádni való, segítőkész barát. Ő is népszerűnek számít a suliban, de miután felfedezi családja ősi titkát, a boszorkányságot, jobban érdekli az élet ezen oldala. Képességeinek köszönhetően azt is megérezte, hogy Stefan veszélyes.

Az én történetem tartalma:

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:”";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Stefan és Elena végre igazán boldog együtt. A gondok akkor kezdődnek, mikor Damon visszatér a városba, miután rájött, hogy hiányzik neki Elena. Damon terve beválik: megszerzi a lányt. Hogy végül Elena visszatalál-e imádott Stefánjához, Damon-nek igazak-e az érzései, és mindezekre hogyan reagál Stefan, kiderül a történetből!

 

 Tartalom: Egy amerikai cserediák érkezik az iskolába, akire Dóra azonnal ráveti hálóját. Szilvi megtudja a szörnyű titkot szerelméről, Laciról, ami teljesen összezavarja.

Hétfő reggel az első órájuk kémia volt a végzősöknek. Nem csoda hát, hogy a fél osztály aludt. Dóra két nappal a buli után sem volt még teljesen józan, ezért mogorva volt. Szilvinek se épp jó napja volt, borzasztóan hiányzott neki Laci.

Ekkor kopogtattak az ajtón, és az igazgató jött be. Mindenki kíváncsi volt, mit akarhat:

- Jó napot- kezdte- Mint tudják, iskolánk részt vesz a cserediák programban. A holnapi naptól egy amerikai diák fog itt tanulni.

- Jaj ne!- jajdult fel Dóra, Szilvi megbökte.

Az egész iskola az új diákról beszélt. Csak Dóra járt mogorva arccal az épületben. Utálta a cserediákokat. Úgy jártak az iskolában, mintha az övék lenne a világ. Biztos az amerikai is ilyen lesz!

Még másnap is goromba volt, és az sem segített hangulatán, hogy első órája magyar volt, és az új pasival osztották be egy osztályba.

Tehát Dóra elindult irodalomra, Szilvi pedig angolra. Már épp kezdett brutálisan unalmassá válni az óra, mikor kopogtattak. Egy rendőr jött be:

- Elkérhetem egy pillanatra Kökényessy Szilviát?- kérdezte, és az osztály suttogni kezdett. Szilvi sóhajtott: Remek, most mindenki azt fogja hinni, hogy törvényt szegtem

Azért felállt, és kiment a férfival a folyosóra.

- Petrovics László miatt jöttünk- kezdte a rendőr

Szilvinek elakadt a lélegzete. Mi lehet vele? Balesete volt?

- Mi történt vele?- kérdezte ijedten

- Nem tud semmit az apjáról?

- Csak azt, hogy meghalt. Mi van Lacival?- ismételte türelmetlenül

- Ha nem tud semmit, nem adhatunk ki információt. Visszamehet az órára.

Szilvi egy pillanatig farkasszemet nézett a rendőrrel, aztán visszament. Eközben egy emelettel lejjebb Dóra kíváncsian várta a diákot.

És megjött. Magas volt, és jóképű, Dóra szája tátva maradt.

- Áh, Howl!  Gyerekek, ő itt az új cserediákunk, Howl. Egyenlőre angolul beszél, ezért olyan mellé kell ültetnem, aki tud angolul.

Dóra olyan gyorsan tette fel a kezét, hogy a könyöke megroppant

- Dóra!- szólt a tanár- Maga mellé ültetem

Howl félszegen leült a lány mellé.

- Helló- hangja mély volt, és férfias

- Helló- motyogta Dóra- Dóra a nevem. Neked Howl, igaz?

Howl bólintott.

Kicsengetés után Dóra útbaigazította a büfé felé, és boldog mosollyal indult el megkeresni Szilvit. Meglátta ahogy épp egy oszlop mögül leselkedik.

- Szilvi!- intett oda Dóra

- Pszt!- pisszegte le- Nem akarom, hogy észrevegyenek.

- Miért, kit lesel? Valami helyes pasi?- meg se várta a választ- Mindegy. Képzeld, Howl annyira de annyira édi!  Irodalomon mellettem ül, és nagyon cuki!

- Lacit keresték a rendőrök.. – kezdte Szilvi, de Dóra megint közbe vágott:

- Kék szem, szőke haj.. elbújhatnak mögötte a régi pasijaim! És olyan cuki kiejtése van.

Szilvi meglátta, hogy a zsaruk az igazgatóval beszélnek. Neki biztos elmondják. Ki kell deríteni mi van Lacival, vagy megőrül!

- Mindjárt jövök- vetette oda Dórának, és észrevétlenül a rendőrök közelébe ment.

- Azt tudják ki tette?- suttogta az igazgató- Tudtuk, hogy megölték az apját, és fel is ajánlottuk a segítséget, de visszautasította.

- Pszichiátriai szempontból teljesen indokolt volt, amit tett. De mivel elmúlt 18 éves, lecsukhatjuk. Az emberölés komoly dolog. Ezért szerettük volna megkérni Szilviát, hogyha felkeresni, feltétlen mondja meg neki, hogy adja fel magát. Így ügyvédet is tud fogadni.  – magyarázta a rendőr

Szilvi hátratántorodott. Megölte az apja gyilkosát? Az nem lehet…

- Gondolja, hogy elmondjuk Szilviának?- kérdezte az igazgató

Szilvi nem hallotta meg a választ, elfutott. Meg sem állt hazáig.

Dóra az ebédszünetig hátralévő órákat alig bírta kivárni. Amint kicsengettek, szaladt az ebédlőbe, ahol egy csapat lánygyűrű közepén megtalálta Howl-t. Dóra odalépett, és megköszörülte a torkát.

- Hé, csajok!- szólt- Elrabolnám egy pillanatra Howl-t.

Mire a lányok szóhoz jutottak, Dóra elrántotta onnan a fiút, és leültek egy asztalhoz.

- Szóval este mit csinálsz?- kérdezte Dóra

- Nem tudom

- Szívesen mutatok neked pár magyaros éttermet. És kipróbálhatnánk- jegyezte meg

Ekkor csörgött a telefonja:

- Bocsi- mondta, és felvette

- Dóra- szólt bele Szilvi rekedt hangon- El akarok mondani valamit…

- Szilvi!- sziszegte Dóra- Most marhára nem alkalmas

És letette

- Akkor ma este?- kérdezte Howl-t

A fiú igent mondott, és megegyeztek, hogy este 8-kor találkoznak egy étterem előtt.

Dóra egész nap a fellegekben járt, jó kedvét azonban Ilonka, a másik barátnője rontotta el, az utolsó óra után

- Dóra!- köszönt neki

- Hé Ilonka! Mizu?

- Nem hallottad mi van Szilvivel?

- Megint megnyert egy töri versenyt?- kérdezte oda se nézve.

- Nem!- Ilonka lehalkította a hangját-  Lacit keresik gyilkosság miatt!

- Mi? Te jó ég, akkor ezért telefonált!

- Valószínű. Szerintem veled akar beszélni

Dóra bólintott, és tíz perccel később már Szilviák utcájában volt. Csengetett.

- Szia Dórika- nyitott ajtót a nagymamájuk.

- Csókolom! Szilvi itthon van?

- Fent van a szobájában. Menj csak fel!

- Köszönöm

Dóra elcsodálkozott.  Itthon lenne? Azt a Szilvit akit ő ismert nem találná itthon egy ilyen nap után. Csendre, nyugalomra vágyna, hogy gondolkozhasson.

Szilvi szobája előtt állt. Habozott, de végül bekopogott. Senki nem volt a szobában, de az ágyon egy levél volt, rajta a felirat: Dórának.

Gyorsan kinyitotta: Dóra! Ha itt jársz, biztos rájöttél. Ne legyen bűntudatod, tudom, hogy mással voltál elfoglalva. Ne ijedj meg, nem búcsúlevél! Nagyinak ne szólj, légyszi. Holnapra visszaérek. Jó szórakozást Howl-al!

Dóra egy- két másodpercig maga elé bámult. Elfogta a bűntudat. De végülis visszajön- ezzel nyugtatta magát. Viszont azt kérte a nagymamája ne tudja meg. Ez keményebb ügy. Leszaladt a nappaliba.

- Nos, sikerült beszélned vele?- kérdezte a nagyi

- Persze, fent van a szobájában- vágta rá gyorsan, aztán hozzátette- És este nálunk alszik

- Oh, rendben.

Dóra bólintott, és elment. Délután izgatottan készülődött a randira. Mielőtt elindult volna még egyszer átfutott a fején, hogy itthon marad, de Howl-ra gondolt, és már ment is.

- Szia!- köszönt oda Howl neki, mikor kiszállt a kocsiból

- Szia. Menjünk be.

A pincér leültette őket, és felvették a rendelést. Dóra feljajdult, mert az expasija, Levente lépett be az ajtón.

- Hé!- kiáltotta oda neki Levente, és odament az asztalukhoz

- Hé Levente- köszönt Dóra, de nem nézett rá

- Látom pasival vagy- jegyezte meg. Howl felállt, és kezet nyújtott:

- Hello. Howl vagyok.

Levente felnevetett, és elment

- Ne törődj vele, nagyon bunkó- mondta Dóra

Ekkor megint nyílt az ajtó, Dóra odanézett, és meglátta Szilvit bejönni. Szilvi is észrevette őt, biccentett neki, és Dóra megértette ezt a mozdulatot: nem akar beszélgetni. Visszabiccentett, majd Howl felé fordult, hogy végre jól szórakozzon.

 

 

Howl

 

Levente

Tartalom: A három Kökényessy lánynak Szilvinek, Móninak, és Áginak nincs könnyű élete, anyjuk meghalt, apjuk pedig lelépett, és soha többé nem látták. Ezért nagymamájuk neveli őket, aki egy betegséggel küzd. Szilvinek, legidősebb nővér révén kell vigyáznia a családra és testvérei. Ha ez még nem lenne elég a barátja Laci, nagyon furcsán viselkedik, és váratlan bejelentést tesz. De ott van neki Dóra, gyerekkori barátja, aki mindig kitart mellette. Szilvinek nem csak a kamaszkor próblémáival, de családi zűrjeivel is meg kell küzdenie.

Szerda reggel 7.  A három Kökényessy lány, Szilvi, aki 18 éves és végzős a gimnáziumban, Móni, aki 14 éves, és most ballag általánosból, és Ági aki ötödikes, 11 éves. Nagymamájuk keltette őket mindig, helyesbítve a két legidősebb lányt, Ági volt az örökmozgó, neki nem okozott gondot a korán kelés. Ő már rég a konyhában szaladgált, mikor Szilvi még a kávéját itta:

- Tedd takarékra magad Ági!- mordult húgára

- Ne veszekedjetek kora reggel!- szólt rájuk a nagymamájuk, miközben az uzsonnát csomagolta- Ági, menj, keltsd fel a nővéred. Még mindig ágyban van.

Ági vidáman kiszaladt, fel a lépcsőn.

Szilvi szedelőzködni kezdett.

- Szilvikém, iskola után eltudsz menni a húgaidért, hogy haza hozd őket? Én orvosnál leszel.

- persze, de 7 órám van. – mondta, de nem igazán figyelt.

- Majd megvárnak.

Szilvi bólintott, és kiment az előszobába

- Igyekezzetek már! Még Dórát is fel kell vennem!

- Jövünk!- kiáltotta Ági, és húzta maga után Mónit, akinek még félig csukva volt a szeme.

- Szia Mama!- Ági odaszaladt nagymamájához, és megölelte.

- Szervusztok kicsikéim- Nagyi kikísérte őket az ajtóig, és megvárta, míg beszállnak a kocsiba.

- Ági, csatold be az övedet, nem akarom, hogy megbüntessenek miattad. – szólt Szilvi hátra a kocsiban

Gyorsan kietette húgait az iskola előtt, és megígértette velük, hogy iskola után megvárják. Elindult Dóráék háza felé, hogy felvegye barátnőjét.

- Hello- köszönt Dóra, és beszállt az anyósülésre.

- Szia.

- Nem fogod elhinni! Igazad volt, Dávid tényleg le akart fektetni!

- Én mondtam- vonta meg a vállát Szilvi

- Jó, de még csak kilencedikes…

- Az nagyon sokat számít- mondta Szilvi

Iskoláig a férfiak szexmániájukról beszélgettek.

Első óra előtt Laci elkapta a folyosón Szilvit:

- Szilvi! Órák után beszélni akarok veled- mondta, és meg se várta, hogy Szilvi reagáljon.

Szilvinek görcsberándult a gyomra: mit akarhat? Lacival a kapcsolatuk bonyolult volt, mégis imádták egymást.

Töprengéséből Dóra zökkentette ki:

- Gyere már Szilvi, elkésünk!

Első órájuk töri volt, ahol a tanár felszólította Szilvit:

- Szilvia, mikor robbant ki a 2. világháború?

Szilvi elbambult, nem figyelt a kérdésre, ezért Dóra sietett a segítségére:

- 1939. szeptember 1. – súgta a választ.

Szilvi megmondta a helyes válaszolt, de a tanár kételkedve nézett rá. Kicsengettek, a tanár, aki az osztályfőnöke is volt egyben, magához szólította:

- Szilvi- kezdte- Valami baj van otthon, vagy az iskolában? Tudod, hogy engem bármivel megkereshetsz.

Szilvi keserűen elmosolyodott. Problémák? Azokból mindkét helyen sok van.

- Nem nincs semmi komoly- válaszolta végül.

Egész nap szétszórt volt,  miután kicsengettek az utolsó óráról, akkor sem könnyebbült meg, hisz Lacival kell beszélnie.

- Nyugi már!- nyugtatta Dóra- Mi a legrosszabb amit mondhat? Max. lemondja a randitokat. Na, mennem kell. Buli lesz este, készülnöm kell. Kár, hogy téged nem engedtek el. Szia, majd hívlak!

Ja, most pont bulizni van kedve. Odasétált a szekrénye elé, és ott várta Lacit. Már 3 is elmúlt, az iskola teljesen kiürült.

- Szilvi?- sétált Laci a lány elé.

- Szia!- sóhajtott fel, és megakarta csókolni, de a férfi eltolta magától- Mi a baj?

- El kell mennem.

- Mi az, hogy el kell menned?

- Van egy… dolgom.. ami bonyolult… most.. .én- sóhajtott- El kell mennem

- Mi?- suttogta Szilvi, de megrázta magát- Én is megyek

- Nem jöhetsz, ez a hely nem neked való.

- Minden hely nekem való, ahol te vagy!- emelte fel a hangját Szilvi, aztán hozzátette- Szeretlek.

Laci a kezeibe temette arcát, és elfordult. Szilvi odalépett mellé, kezét a fiú vállára tette, de ő visszakézből felpofozta.

Szilvi megijedt tőle, és futni kezdett a kihalt folyosón.

Istenem, ha megtámad, nincs senki aki segít- csak erre tudott gondolni. Észrevette, hogy Laci fut utána, és bármilyen gyors is volt, a fiú utolérte, és elkapta a csuklóját.

- Ne, kérlek, bocsáss meg!- könyörgött elgyötört arccal

- Engedj el- suttogta Szilvi sírva- Félek tőled.

Laci ekkor elengedte Szilvi, és hátralépett.

- Bocsáss meg, nagyon kérlek- suttogta és elment

Szilvi eddig a rémülettől zihált, de ahogy távolodni látta azt az embert, akit mindenkinél jobban szeretett, lerogyott  a földre, és a fájdalomtól alig kapott levegőt.

Tíz perc múlva erőt vett magán, és felkelt. Lassan kisétált a kocsihoz. Próbált úgy besurranni a házba, hogy ne vegyék észre, de Ági, aki tévét nézett, beköpte:

- Mama, megjött Szilvi!- kiáltott a konyhába

- Fogd be Ági!- sziszegte húga felé, de már késő volt, a nagymamája kijött a konyhából

- Szilvi, gyere be!- invitálta a konyhába, és ott leültek- Nem felejtettél el valamit?

Szilvi lassan megcsóválta a fejét, aztán feljajdult:

- Jaj, elfelejtettem! Bocs, teljesen kiment a fejemből, hogy értük kell mennem.

Nagymamája inkább csalódott volt, mint mérges, amitől Szilvinek még nagyobb lelkiismeret furdalása lett.

- Szilvi, értem, hogy kamasz vagy, sok minden jár a fejedben, de.. te vagy a legidősebb. Egyedül nem tudlak felnevelni titeket.

- Nem kell a prédikáció!- állt fel- Elfelejtettem valamit, ezért aligha érdemlek halálbüntetést!

Mielőtt válaszolhatott volna, felszaladt a lépcsőn. Nem tudott a szobájában mit kezdeni, ezért jobb híján neki állt tanulni, még vacsorázni se ment le. Este 11 körül mikor ment volna fürdeni, csörgött a telefon. Nevetségesen lelkesen vette fel, azt hitte Laci az:

- igen?

Egy női hang vihogott a kagylóba:

- Halló, te vagy Szilva?- Dóra volt az.

- Dóra! Normális vagy? Másnaposan akarsz angol témazárót írni?

De Dóra nem válaszolt, csak továbbra is nevetett

- Hol vagy?- kérdezte Szilvi- Érted megyek.

Dóra megmondta a címet, Szilvi pedig kocsiba ült, és reménykedett, hogy nem veszik észre távollétét.

- Dóra, szállj be!- állt meg egy klub elől, ahol Dóra állt. Háromszor próbált meg beülni, mire sikerült neki.

- Képzeld mit ittam! Szex on the beach-t! – újságolta örömmel

- Egészségedre!

- Kár, hogy nem jöttél. Nagyon jó pasik voltak. Ja, neked ott van Laci!- nagyot nevetett saját humorán- Tényleg, mit akart?

- Majd elmondom holnap, ha józan leszel

- De én tök józan vagyok!- bizonygatta Dóra

Szilvi leparkolt Dóráék háza előtt, és segített kiszállni neki. Átkarolta barátnője vállát, és már épp az ajtóban álltak, mikor Dóra elkiáltotta magát:

- Hányok!

Szilvi belökte Dórát egy bokorba, és hallgatta öklendezéseit.

- Kész vagy?- kérdezte pár perc múlva, mikor elhalkult.

Dóra előtámolygott

- Na gyere, felviszlek a szobádba- szólt Szilvi, és felkísérte

Mikor beléptek az ajtón Dóra meglátta egy pasi poszterét, és felsikított:

- Imádlak! Szeretlek!-  és megpuszilta a papírt

- Ss! Anyád felébred! – pisszegte le Szilvi, és elhúzta onnan

Dóra ekkor se szó, se beszéd, beájult az ágyába, és már aludt is.

- Jó éjszakát- motyogta Szilvi, és lekapcsolta a villanyt.

Ilyen volt egy átlagos napja kamaszként Szilvinek. Sok fájdalom érte, hisz ez után az este után elvesztette szerelmét Lacit. A sok veszteség ellenére azonban mindig mellette volt barátnője Dóra, akivel egy ilyen este után kevésbé félt a jövőtől.

Szilvi

 

Dóra

Laci

Ági

Móni

Minden évad úgy végződik, hogy valaki becsukja az ajtót. Az első két évadban ezt Prue tette, telekinézissel, a harmadikban Shax, olyan lendülettel, hogy kitörtek az ablakok. A negyed évadban a Sors Angyala, az ötödikben Wyatt. A hatodikban rendhagyó módon a kórház ajtaja csukódik be, miután megszületik Chris. A hetedik évadban nem tudja, ki zárja be, csak tippelni lehet, hogy vagy a ház tette magától, vagy Prue. Végül az utolsó évadban az egyik unoka zárja be az ajtót, véglegesen.

Érdekesség, hogy a nyolc évad során 27-szer halt meg valamelyik főszerepelő, ezek közül Prue véglegesen.

Paige Matthews:

Ő a három bűbájos féltestvére, aki Patty és fényőre szerelmből született. Amikor az újságban olvassa Prue halála hírét, úgy érzi, ő is gyászol, így elmegy a temetésre. Ott kiderül minden. Mostantól újra él a hármak ereje. Gyorsan beletanul a boszorkányságba, és ugyanolyan tehetséges mint nővérei. A 6. évadban több féle munkát vállal: láthatjuk futószalag mellett, Phoebe aszisztenseként, telefonos kisasszonyként. Egy év múlva átveszi a varázslóiskola vezetését, de mikor fényőr lesz, átadja Leonak a feladatot. Mivel Paige félig fényőr, képes teleportálni, emellett Prue-hoz hasonlóan tárgyakat mozgat. Sokáig képtelen rátalálni a szerelemre. Először az 5. évadban próbálkozik egy zenésszel, de róla kiderül, hogy felesége és gyereke van. A 6. évadban találkozik Richárddal, aki hozzá hasonlóan boszorkány, de a rossz karma elválasztja őket. A lány következő szerelme egy FBI ügynök, ám ő hamarosan életét veszti. Végül rátalál az igaz szerelemre Henry személyében, gyerekei is születnek. Paige boldog családanya, fényőrként pedig vigyáz védenceire.

Prue Halliwell ( 1970- 2001)

Patty Halliwell és Victor Benett első szülött lánya. Mikor mindhárom lány megszületett, apjuk elhagyta a családot. Ezt Prue sose tudta megbocsátani apjának. 5 éves volt mikor anyja meghalt, ezután ő és a nagyi nevelte húgait. Kitűnő tanu volt, tagja volt a pompon csapatnak is, majd történelem diplomát szerzett. Egy múzeumban dolgozott, főnökével eljegyezték egymást, de Roger szemetet vetett Phoebe-re, így inkább szakítottak. Ezután egy aukciósházban kezdett dolgozni. Prue bűbája abból állt, hogy tárgyakat vagy embereket mozgatott, majd később megkapta az asztrálkivetítést is. Összefutott régi iskolai szerelmével Andy-vel, de ő nem tudta elfogadni Prue boszorkányságát, ezért szakítottak, de titokban még mindig szerették egymást. Pár hónap múlva életét vesztette. Ezután Prue már nem próbálkozott komolyabb kapcsolattal. Andy halála után Prue fotózni kezdett. 3. évadban egy Shax nevű démon megölte.

Leo Wyatt

A fényőr már Halliwell nagyit is ismerte a 60-as években. Az öregek tanácsa küldte őt a bűbájosokhoz. Előttük eleinte nem fedte fel kilétét, először Phoebe kapta varázsláson. Amikor a fényőr veszélybe kerül, Piper előtt is felfedi kilétét. Piperből és fényőréből egy pár lesz, bár ezt a szabályok szigorúan tiltják. Sok-sok kaland után házasodnak össze. Egy év múlva megszületik közös gyerekük, Wyatt. Később, újabb bonyodalmak után Chris. Az öregek tanács számos akadályt gördít a férfi elé, köztük azt is, mikor családja és hivatása közt kell választania. A férfi végül visszatalál Piperhez, és feláldozza halhatatlan életét a nőért.

Chris Halliwell

Chris az 5. évadban tűnik fel először, azt állítja ő egy jövőből érkező fényőr. Nagyon rejtélyesen viselkedik, először senki nem tudja melyik oldalon áll. Kiderül, hogy őt azért küldték, hogy megóvja Wyattet a gonosztól. Segíti Leot, hogy az öregek tanácsának tagjává váljon. Közben kiderül, hogy ő Leo és Piper másodszülött fia. Mivel apja fényőr tud teleportálni, és Prue-hoz hasonlóan tárgyakat mozgat. A fiú egy vesztes küzdelemben apja szeme láttára hal meg.

Cole Turner:

Apja halandó, anyja démon, ezért két külön arca van: egyrészt ő Cole Turner, a jóképű államügyész, másrészt ő Belthazor a hatalmas démon. Azért küldték a földre, hogy megölje a bűbájosokat. A sorozatban először a 3. évadban tűnik fel: beleszeret Phoebe-be, és a lánynak sem közömbös a férfi. Ezek után képtelen bántani a lányokat, inkább megbízóit öli meg. Egyre több démon tör az életére, de Phoebe segít neki. Lassan azonban újra fel kell vennie démoni arcát, hogy a lányoknak segítsen. A Forrás elleni harcban győz. Csakhogy a Forrás megölése után ő maga lesz  a Forrás. Összeházasodnak Phoebe-vel, de a sötétség papja adja össze őket, így a lány egyre közelebb kerül a gonosz oldalhoz. Testvérei a segítségére sietnek. Cole ezek után többször próbálkozik meggyőzni a nőt, hogy megjavult, de Phoebe nem hisz neki. A férfi végleg átáll a sötét oldalra, Phoebe megöli.

Piper Halliwell

Piper a 2. gyerek a családban. Nyugodt természetű, igazi középső tesó. Gyakran ő a villámhárító Phoebe és Prue között. Prue halála után nagy felelősség zuhan rá: mostantól ő a legidősebb. Eleinte átlagos életet él, könyvelőnek tanul. Végül egy étteremben kezd dolgozni, szakácsként. Nagy álma valósul meg, mikor megnyitja önálló klubját, a P3-mat. Pipert sokkolta a hír, mikor felfedezte erejét, a molekula lassítást. Másik nagy képessége, hogy oda van testvéreiért, értük bármit megtenne. Több férfival is járt, többek közt egy warlockkal, szellemmel és tűzoltóval. Nagy szerelme Leo, akitől két fia is születik, majd Melinda, de ő már nem szerepel a sorozatban.

Szereplők: Prue Halliwell, Piper Halliwell, Phoebe Halliwell, Paige Matthews

Történet: Phoebe hirtelen elhatározza, hogy előreutazik az időben pár évet, csakhogy megtudja mi történik vele és Cole-al. Prue és Piper is vele tart, bár ők nem tartják jó ötletnek. 2006-ban összefutnak a féltestvérükkel, akikről eddig nem tudtak. Paige bejelentése váratlanul éri őket.

Hétfő reggel hat. Piper Halliwell álmosan kullog a konyhába kávét főzni. Bezzeg testvérei még alhatnak! Prue ma nem dolgozik, Phoebe-nek pedig szünet van az egyetemen. Már a harmadik pohár kávénál tartott, de még mindig majd leragadt a szeme.

Ekkor Phoebe rohant be a konyhába:

- Piper, figyelj, Cole megint nem jött el, és én már megőrülök! A jós azt mondta C betűs lesz a férjem, de Cole hogy lesz így a végzetem? Egész éjszaka gondolkodtam, és arra jutottam, hogy elmegyek a nem túl távoli jövőbe, és megnézem mi lesz velünk- azzal kirohant a konyhából.

- Aha- motyogta Piper, aki az egészből semmit nem fogott fel.

Tíz perc múlva Prue is felkelt, és a kávéfőzőhöz lépett, de mikor látta, hogy Piper megitta az összeset, sóhajtott, és leült.

- Hol van Phoebe? Alszik?- kérdezte

- Elakar menni a jövőbe, hogy lássa ő és Cole együtt van-e – motyogta

- Mi?!- ugrott fel Prue

- Úristen!- kapott észhez Piper

- Phoebe!- kiáltották kórusban, de mikor nem érkezett válasz, felszaladtak a padlásra, az ajtó azonban zárva volt.

- Phoebe, nyisd ki!- ütötte az ajtót Piper.

- Állj félre!- szólt Prue, és berobbantotta az ajtót.

Phoebe egy mécsesekkel kirakott kör közepén állt, háttal a lányoknak. Prue és Piper is berohant a körbe, de ekkor tűz lobbant fel körülöttük és ők pörögni kezdtek a szobában. Épp mikor elszédültek volna hirtelen megálltak, de nem a padláson hanem a nappaliban találták magukat.

- Nem is mentünk sehová- nézett körül Piper

- Csak a padlásból a nappaliba- jegyezte meg Prue

- Lehet, hogy rosszul csináltam valamit- kesergett Phoebe

- Piper, Phoebe!- kiáltott valaki. A lányok a lépcső felé fordultak, ahonnan egy vörös hajú lány futott le, de mikor észrevette Prue-t, lefagyott.

- Te… ? Mi…? Lemaradtam valamiről?- bökött az ismeretlen lány Prue-ra.

- Te ismered Pipert és Phoebe-t? – kérdezte Prue

- Még jó, hogy ismerem!- mondta a lány, majd Piperék felé fordult- Hahó! Paige vagyok!

Prue és Piper tanácstalanul néztek össze, de Phoebe megszólalt:

- Mégis sikerült! A jövőben vagyunk! Hányat írunk?

- 2006- ot

- 5 évet utaztunk előre? – kérdezte Piper

- De te ki vagy?- fordult Prue Paige felé

- Paige vagyok a ti… féltestvéretek. – motyogta- Akkor ismeretetek meg, mikor… - de hirtelen elhallgatott, és gondterhelten nézett Prue-ra

- Van egy féltestvérünk?- csodálkozott Piper

- Jó, akkor kérdezzük meg amiért jöttünk… - kezdte Phoebe, de Piper a szavába vágott:

- Most tudtunk meg, hogy van egy féltestvérünk, nem hanyagolnád kicsit a témát?!

- Minél előbb kérdezem meg, annál hamarabb megyünk haza- Paige-hez fordult- Nem tudsz valamit Cole Turnerről?

- Cole-ról?- csodálkozott Paige- Őt sok évvel ezelőtt.. öhm.. megölted.

- Mi?- csúszott ki Prue száján, de mielőtt Paige válaszolhatott volna, Phoebe nekiesett Prue-nak. Gyorsan elkapta és Piperrel lefektették a kanapéra. Paige még mindig lefagyva bámulta Prue-t.

- Neked mi bajod?- kelt ki magából Prue.

Épp nyitotta volna a száját, mikor Piper közbeszólt:

- Nem hoznál egy pohár vizet?- és Phoebe felé bökött, aki még mindig maga elé meredt, mintha máshol járna.

- Persze- mondta, és kisietett a konyhába

- Várjatok itt- szólt Prue, és kiment Paige után.

Ki kell derítenie őt miért nem ismerte fel!

Belépett a konyhába, ahol Paige épp vizet töltött egy pohárba.

- Szia- köszönt és leült egy székre.

- Szia- motyogta, de nem nézett Prue szemébe.

Mivel Paige nem szólt semmit, csak kínosan feszengett, Prue szólalt meg:

- Figyelj Paige, láttam, hogy meglepődtél mikor megláttál. Nem tartom veletek a kapcsolatot? Vagy összevesztünk?

- Szerintem ha elmondom abból baj lesz, és nem akarnád tudni.. – de ekkor Phoebe rohant be váratlanul.

- Prue, gyere, menjünk, megtudtuk amit kell! Menjünk már!

- Én innen el nem megyek míg Paige el nem mondja mi történt!

- Mi? Mi hogy történt?- értetlenkedett Phoebe

- Paige meglepődött, mikor engem meglátott. Mintha nem tudott volna miért vagyok itt.

- Lehet plasztikáztattad magad- jegyezte meg Phoebe

- Ha-ha – válaszolta Prue- Most bemegyünk a nappaliba, és Paige elmondd mindent!

Prue ránézett Paige-re, aki megadta magát:

- Oké, rendben- sóhajtott

Beléptek a nappaliba, ahol Piper a kandallón lévő képeket nézegette.

- Ő a fiam?- kérdezte mikor meglátta Paige-t

- Igen, ő Wyatt. A másik képen pedig Chris , ő is a fiad.

Piper álmélkodni nézte tovább a képeket, míg Prue megköszörülte a torkát:

- Piper, figyelnél egy percre? Paige mondani akar valamit.

Prue, Piper és Phoebe leültek, míg Paige állva maradt.

- Biztos hallani akarjátok?- kérdezte utoljára

- Igen- vágta rá Prue

Paige Prue elé lépett.

- 2001 májusában egy Shax nevű démon tört az életetekre.. A csatában Prue… - itt még egyszer kérdően nézett Prue-ra, de ő bólintott- Prue életét vesztette.  Ennyit tudok én is, mert nem szívesen beszéltek róla.

Phoebe felugrott, és kirohant a házból, Prue megsemmisülten nézett maga elé.

Piper volt az egyetlen, aki megszólalt:

- De most már, hogy tudjuk.. nem? Most már megtudjuk akadályozni… nem?- dadogta

Senki nem felelt.

- Nem Piper- szólalt meg Prue és egy könnycsepp folyt le az arcán- Ez a sorsom

Paige együttérzően nézett Prue-ra

- Mi az, hogy a sorsod?!- kiabálta Piper- Hagy békén a sorssal! A nővérem vagy, nem érdekel a sorsod! Nem engedem, hogy ez történjen!

- Piper, nyugodj meg- kezdte Paige

- Nem nyugszom le! Most közölték velem, hogy a nővérem meghal, és ő azt kéri, ne törődjek vele!

- Piper, kérlek!- jött be az ajtón Phoebe, odasietett Prue-hoz, és átölelte. Piper ezt látva lenyugodott, és ő is átölelte Prue-t. Ez már túl sok volt a lánynak, és sírva fakadt.

- Hozok teát- szólt Paige, és már indult volna a konyha felé mikor Prue megszólalt:

- Ne. Inkább haza szeretnék menni.

- Rendben.

- Phoebe?- nézett Piper húgára

- Igen- mondta rekedt hangon- Igézetet nem találtam az Árnyak Könyvében.

Prue és Piper is felállt.

- Köszönök mindent- állt Prue Paige elé.

- Sajnálom

Prue bólintott.

- Mi már úgyse találkozunk… - csuklott el Prue hangja, és átölelte húgát.

Prue, Phoebe és Piper egy körbe álltak fel, megfogták egymás kezét, és kórusba mondták:

- A Hármak ereje felszabadít, a Hármak ereje felszabadít.

Megint forogni kezdtek, de egy perc után megálltak. Ismét a nappaliban voltak, ezúttal Paige nélkül.

- De jó újra itthon- sóhajtott Phoebe

Piper ijedten nézett Prue-ra

- Kimegyek egy kicsit- mondta Prue

- Megyek veled!- ajánlkozott Piper

- Szeretnék egyedül lenni.

- Rendben.

Prue kiment az ajtón, és leült a lépcsőre.

Kérdések cikáztak fejében.

Miért? Miért vele? Miért nem tudta megmenteni Leo? Tényleg ez a sorsa? Fájni fog? Vagy gyorsan vége lesz? Testvérei szeme előtt?

Ekkor nyílt az ajtó, és Piperék ültek le mellé.

- Hoztunk teát- nyújtotta át a bögrén Piper

- Köszi

Phoebe fájdalmas arccal nézett Prue-ra.

- Jól vagy?- kérdezte félve.

Prue átgondolta a választ:

- Igen- felelte végül, és letörölte az arcáról a könnyeket. Gondterhelten sóhajtott, és felállt.

- Menjünk be- mondta, és beengedte maga előtt húgait.

Belépett a küszöbön, még egyszer hátranézett, majd keserűen elmosolyodott, és becsukta az ajtót, telekinézis segítségével.

Vége

 

 

 

Kínkeservesen múltak az éjszakái. Szürkék voltak a nappalok. Értelmetlennek és hasztalannak érezte az életét. Már önmagának se kellett. Nem érdekelte. Semmi nem érdekelte.

A következő héten jött a hír, hogy összeházasodnak. Piper-nél volt is egy eljegyzési buli, Phoebe és Prue úgy tettek, mintha mi sem történt semmi. Az esküvő december közepén volt, és Prue elhatározta, hogy az ünnepség után beszél Phoebe-vel. Ezidáig úgy volt vele, hogy nem megy el, de Piper rá vette:

- Cole-nak jól esne ha ott lennél.

- Nem is tudom.. nekem nem esne jól.

Piper az arcát fürkészte.

- Még mindig hiányzik?- kérdezte.

- Az nem, hogy én legyek a második.

Piper sajnálkozva nézett rá:

- Arra kell gondolni Prue, hogy az embereknek mennyivel nagyobb bajuk van, mint a szerelmi bánat. Meghalt valakijük, operálják őket. Nincs mit enniük. Tulajdonképpen szégyellnünk kéne a szerelem miatt bánkódni.

Prue elmosolyodott.

- Te is erre gondoltál mikor te és Leo… ?

- Igen- Piper felállt- És ha végül nem kaptam volna vissza, tovább lépek. Lépj te is tovább.

Prue bólintott.

- Ez most az az állapot, mikor az eszem már felfogta, de a szívem még nem.

Piper átölelte.

- Tudom én.

Másnap volt az esküvő, Prue egész délelőtt ki sem kelt az ágyból. Csak az utolsó pillanatban vette rá magát a szembesítésre: itt a nap.

Mikor öltözött, Piper hívta.

- Na akkor mi lesz Prue?- kérdezte.

- Megyek.

Piper elhallgatott.

- Akkor küldök érted kocsit- mondta végül

Úgy is lett, az esküvő előtt kevesebb mint egy órával csengettek. Prue elmosolyodott a gondolatra, hogy Piper mindent megtesz azért, hogy neki kényelmes legyen, például most a kocsival. Úgy szervezte, hogy csak az utolsó pillanatban érkezzen a templomba. Hogy véletlenül se kelljen találkoznia az ifjú párral.

Mire beért a templomba, már mindenki ült, ezért gyorsan leült a hátsó sorba. Piper és Paige az első sorból integettek neki. Paige jelezte, hogy üljön melléjük, de Piper megbökte, úgyhogy inkább előre fordult.

És akkor az oltárhoz lépett Ő. Öltönyben, csokornyakkendőben, nem nézett senkire, csak kínosan a földet pásztázva feszengett.

Prue nem tehetett róla, de rögtön elképzelte magát, ahogy most ő áll a másik szobában, menyasszonyi ruhában, arra várva, hogy megszólaljon a zene, és elinduljon szerelme felé.

Amíg ezen gondolkozott, felhangzott a zene, és a nyíló ajtóban megjelent Phoebe. Kár volt tagadni: gyönyörű volt, mint mindig.

Minden egyes lépésnél mikor felemelte a lábát, Prue-nak kényszerítenie kellett magát, hogy ne ugorjon fel, és állítsa meg.

A pap egy örökkévalóságig beszélt, de Prue mégse tudott lenyugodni, mert tudta, hogy a neheze még hátra van. És el is érkezett.

- Phoebe Halliwell, akarja-e Cole Turnert férjéül?

- Igen- Phoebe a boldogságtól könnybe lábadt szemmel nézett Cole-ra.

A pap most Cole felé fordult.

- Cole Turner, akarja-e Phoebe Halliwell feleségéül?

Cole-nak kinyílt a szája, de képtelen volt megszólalni. Prue a mai nap folyamán először a szemébe nézett, és elakadt a szava. Cole szemeiben sokk égett, ahogy halkan, de érthetően kimondta:

- Akarom.

Prue-nak könnybe lábadt a szeme, mély levegőt vett.

Csak egy nap, 24 óránál nincs hosszabb… Mondogatta magának, és félre nézett, mikor megcsókolták egymást, az emberek pedig tapsolni kezdtek.

Ő ülve maradt amíg mindenki ki nem ment, de Piper visszament hozzá.

- Jól vagy?

Prue bólintott.

- Elviszel a buliba?- kérdezte és felállt.

Piper csodálkozva nézett rá:

- Persze, gyere.

Mire odaértek a P4-be, már mindenki táncolt, és beszélgetett.

Prue le akart ülni, de Cole elkapta.

- Miért jöttél el?

Prue automatikusan Phoebe felé nézett, de ő el volt foglalva: épp a csokrot dobta el.

- Phoebe-hez jöttem nem hozzád

Cole szemeit forgatta:

- Miért, már olyan jóba vagytok?

Prue kirántotta a kezét markából.

- Ő a húgom. Nem lehetek vele haragba.

- Testvérek is gyűlölhetik egymást. Ilyen előfordul, bármilyen borzalmas is.

- De nem nálunk!- sziszegte Prue, és elindult egy nyugisabb sarok felé.

Közben Paige Piper mellé lépett.

- Szerintem közbe kéne lépned- mutatott Prue-ék felé.

Piper is odanézett.

- Csak beszélgetnek.

Ám ekkor Cole hirtelen magához húzta Prue-t, és megcsókolta.

Egy ideig ellenkezett, de aztán elgyengült: visszacsókolt.

Piper elindult feléjük gyorsan.

De Prue is hamar észhez tért, ellökte magától.

- Mit képzelsz?! Teherbe ejted, vissza szaladsz hozzá, aztán lesmárolsz az esküvődön?!

Cole halkan válaszolt:

- Ez nekem is fáj.

- Persze, de az a különbség, hogy neked összetörik a szíved, de nekem nem csak a szívem fog ketté törni- ordította olyan hangosan, hogy a körülöttük állok feléjük fordultak.

Piper futott mellé.

- Prue, nyugi!- csitította- Gyere, menjünk innen.

Prue hagyta, hogy elvezessék. Oda mentek Paige-hez, aki már egy pohár whisky-vel várta.

- Igyál!- adta a kezébe a poharat.

Prue meg se kérdezte mi az, rögtön felhajtotta

Paige már töltötte a másikat.

Az ötödik pohárnál aztán Piper félrehúzta Paige-t.

- Le akarod itatni?- sziszegte

Paige már válaszolt volna, de Prue, már részegen, felállt egy asztalra.

- Prue gyere le azonnal!- sziszegte Piper

- Nem Piper, most szerelmet vallok!- tekintetével Cole-t kereste- Cole! Cole gyere ide!- mindenki Cole-ra nézett, de ő nem ment oda- Szeretlek Cole!

Phoebe is észrevette, és a mellette álló Leo-hoz fordult.

- Csinálj már valamit! Szedd le onnan!

Leo odarohant.

- Gyere le Prue- megfogta a kezét, de Prue nem mozdult.

- Nem- csóválta a fejét- Én Cole-t szeretem.

- Tudjuk, de hagyd abba.

Leo megragadta, és leemelte. Alig állt a lábán. Phoebe sietett oda hozzá:

- Könyvet írhatnál arról, hogyan lehet elrontani más tökéletes napját!- sziszegte

Cole is odament.

- Hagyd Phoebe, részeg. Hazaviszem.

- Majd Leo hazaviszi! – mondta neki keményen.

- Majd én egyedül hazamegyek!- mondta Prue, és elindult, de megszédült és megkapaszkodott Cole-ba.

Phoebe ezt nem nézte jó szemmel, elrántotta onnan Prue kezét, aki összeesett.

Leo utána kapott, de már késő volt.

- Ezt miért csináltad?- sírta el magát Prue- Én nem bántottalak.

- Még hogy nem bántottál?!- emelte fel a hangját Phoebe.

- Elég lesz!- Cole megragadta ifjú felesége vállát, és elvitte.

Prue-nak Piper és Leo segített felállni.

- Most mi legyen?- kérdezte Paige Piper-től.

- Haza megyek- válaszolta meg a kérdést Prue

- Haza?! Mit tudsz te az otthonról?! Az nem csak egy hely Prue! Az emberek teszik azzá! Az emberek, akik szeretik egymást!- Phoebe a terem másik oldalából kiabált oda.

Mindenki hallotta, Prue is.

Cole megragadta Phoebe kezét, és halkan mondta:

- Most már állítsd le magad.

Phoebe rá nézett:

- Miért én álljak le? Menj inkább a kis szerelmedhez!- és kirohant

Cole Prue-ra nézett, de Phoebe után indult.

Prue végül megengedte, hogy hazavigyék, ott elaludt, és fel sem kelt másnap estig. Egyedül ébredt a sötétben. Ahogy kezdtek visszatérni az emlékei, szép lassan elborzadt önmagától.

- Úristen, mit tettem- suttogta, és kipattant az ágyból.

Phoebe-hez akart menni, de előtte próbálta hívni.

Útközben többször is tárcsázott, de nem vette fel.

- Vedd fel!- mondta a süket telefonnak

- Mit akarsz?- szólt bele hirtelen Phoebe

- Bocsánatot kérni. Megyek hozzád.

- Felesleges idejönnöd. Tőled nem kell semmi.

Prue míg tárcsázott, nem vette észre, hogy átment a másik sávba, csak mikor a szembejövő autó rá dudált. Elrántotta a kormányt, de fékezni már nem tudott, és beleborult az árokba.

Arra ébredt, hogy a mentősök és tűzoltók szólítgatják. Ő még a totál káros autóban feküdt, beszorulva.

- Prue! Hall minket? Adjon életjelet!

Miért adna? Olyan könnyű lenne itt elaludni, és nem kelni fel többé. Ez a halál olyan békés. Itt és most nem fájt semmi.

Épp mikor becsukta a szemét, a kezét hirtelen megragadta egy férfit:

- Itt vagyunk már- suttogta megnyugtatóan- Ne féljen.

- Nem félek- motyogtam és elvesztette az eszméletét.

A kórházban ébredt,

- Prue! Végre. Jól vagy?- Piper ült az ágyánál.

- Mi történt?- motyogta, de rögtön a fejéhez kapta a fejét, mert megfájdult.

- Nem emlékszel? Baleseted volt.

- Igen, de hogy találtak rám a mentősök? Jó elhagyatott úton voltam.

- Phoebe-vel beszéltél előtte. Ő mikor hallotta, hogy baj van, hívta őket.

Prue-t hála öntötte el.

- Megmentette az életemet- motyogta magának

- Igen- mondta Piper- Jó nagyot csattantál. Négy napig eszméletlen voltál.

Prue nem figyelt rá:

- És most hol van?- kérdezte

- Ki?

- Phoebe! Volt bent?

Piper elhallgatott egy pillanatra.

- Nem, nem volt bent.

Prue bólintott, és lehunyta a szemét.

- Hozzá indultam- kezdte- A baleset előtt. Bocsánatot akartam kérni tőle. Tönkre tettem az esküvőjét.

- Csak részeg voltál- próbálta vigasztalni

- Csak részeg? Tiszta hülyét csináltam magamból. És Phoebe most utál.

Piper nem válaszolt, csak félre nézett.

- Tudtam én- mosolyodott el keserűen Prue- Tudod milyen rohadt egy érzés, hogy a húgod utál?

Piper még mindig nem nézett rá.

- Végülis érthető, hogy utál. Én a magam részéről hányni tudnék magamtól.

Piper felsóhajtott.

- Miért nem mész el egy kicsit Prue? Vagy te mész el kikapcsolódni, vagy Phoebe-ék fognak elköltözni végleg- Prue-ra nézett- Megfogják tartani a babát. Összeházasodtak. És boldognak fognak élni. Te meg megint szenvedni fogsz.

- Cole nem szereti Phoebe-t- jegyezte meg Prue

Piper a fejét csóválta.

- Egykor nagyon szerette. Ez a szerelem nem múlhatott el nyom nélkül. Ha megszületik a baba, nagy álma fog teljesülni- mondta

- Attól még nem fogja szeretni.

- De szeretni fogja mint a gyereke anyját. És ez erős érzés.

Este az orvos bement, és elmondta, hogy ha továbbra is jól lesz, pár nap múlva hazamehet. A következő napokban sem unatkozott, hol Piper volt bent nála, hol Paige, és az egyik nap Wyatt-et is bevitték, aki aztán tényleg lekötötte minden figyelmét.

Aztán végre felvirradt az indulás napja. Prue gyorsan hazaszaladt letenni a cuccát, és átöltözni, aztán már ment is Phoebe-hez. Tudta, hogy délelőtt bent lesz a szerkesztőségben, ezért arra vette az irányt.

Felérve az irodájába azonban nem talált senkit, csak a titkárnőjét.

- Prue!- köszönt neki- Rég láttalak. Mit keresel itt?

- Phoebe-t. Nincs itt?

- Úgy öt perce ment el. Jól elkerültétek egymást. Adjak át neki valami üzenetet?

- Nem, köszi. Majd csak összefutunk- mondta Prue szomorúan, és elindult a lift felé.

Egy emelettel lejjebb Phoebe észrevette, hogy fent hagyta a kabátját.

- Ó, a francba!- motyogta, és a lifthez szaladt. Idegesen nyomkodta a lift hívó gombját, mintha attól gyorsabban leérne.

- Gyere már. Nem érek rá erre- mondta a liftajtónak.

Ekkor nyílt a lift, és mikor beakart szállni, az emberek közt észrevette Prue-t. És ő szintúgy.

- Phoebe!- szólt neki, de ő nem mozdult.

- Elnézést- mondta Prue az előtte álló embertömegnek, de mire arrébb vánszorogtak az ajtó bezárult, Prue pedig a liftben maradt.

Phoebe kirohant a kocsihoz.

Aznap este nem sokat beszéltek Cole-al, csak Phoebe kérdezte meg, hogy mi történt ma.

- Új esetet kaptam- újságolta Cole- Egy férfi meglőtte a feleségét, mert kiderült, hogy megcsalta. De a férfi nem ismeri be. Én védem a nőt, és úgy érzem közel járok ahhoz, hogy bizonyítékot találjak.

- Az jó.

- És veled történt ma valami?- kérdezte Cole

Phoebe úgy érezte, jobb, ha nem mondja el neki, hogy Prue beszélni akart vele.

- Nem, nem volt semmi- válaszolta végül

Cole tudomásul vette, és a vacsora hátralevő részében csendben voltak. Akkor a férfi felállt

- Megyek aludni- mondta, Phoebe felállt, és Cole megpuszilta a hasát.

- Aludj jól- mondta a babának, és anélkül, hogy Phoebe-től is elbúcsúzott volna bement a szobába.

Másnap reggel nem sokat időzött otthon, csak felöltözött, és anélkül, hogy felébresztette volna feleségét, elment.

Prue-nak is nehéz napja volt, csak este felé volt ideje az ebédre is. Egy étterembe ült le, kint az erkélyen, ahol tökéletes kilátás nyílt az utcára.

Cole is épp akkor lépett ki a tárgyaló teremből, ami ugyanabban az utcában volt mint az étterem. Ahogy Prue észrevette felpattant az asztaltól.

- Cole!- kiáltott utána. A férfi megállt.

- Mit keresel itt?- kérdezte

- Ebédeltem- mutatott Prue az étterem felé- Te hová mész?

Cole elmesélte neki az ügyet amin dolgozik, és azt, hogy most megy találkozni a férjjel, aki meglőtte a feleségét féltékenységében.

- És hol találkoztok?- nézett körül Prue

Cole a szemközti sikátorba mutatott.

- Ott bent?- kérdezett vissza Prue

- Igen- válaszolta Cole, és elindult, de Prue elkapta a kezét.

- Be ne menj oda!- mondta

- Miért? Ez csak egy sikátor.

- Csak egy sikátor?  Az elmúlt 10 évben jó sok esetet láttam, ahol az áldozat azt hitte, csak egy sikátor.

Cole nevetett.

- Jól van Prue, akkor ha félsz a sötét, nyirkos helyeken, akkor maradj kint.

Prue habozott.

- Meg is várlak. Beszélnem kell veled!

Cole sóhajtott, kihúzta a kezét Prue szorításából, és bement.

Úgy 5 perc után Prue emelt hangú beszélgetésre lett figyelmes.

- Cole?- szólt be habozva, de nem kapott választ.

Épp vállat vont, de akkor fegyverlövést hallott bentről, és felsikított.

Ekkor már nem érdekelte, hogy tulajdonképpen a hideg is kirázza a sikátortól. Berohant. A látványtól, ami ott fogadta görcsberándult  a gyomra. Cole a mellkasán egy lőtt sebbel a földön feküdt. Szíve alatt ömlött a vér, és a száján is az folyt ki.

- Ne- suttogta elgyötörten Prue, mikor visszanyerte a hangját, és nem törődve azzal, hogy a fegyveres még ott lehet mellé futott.

Cole ránézett.

- Prue- nyögte, és felnézett a lány könnyáztatta arcára.

- Ne, kérlek, ne- suttogta Prue, és hol Cole szemeibe, hol a sebre nézett.

- Sze.. – próbált valamit mondani Cole

- Leo!- kiáltotta Prue, Cole pedig elkapta a kezét.

- Sze.. szeretlek- suttogta vérrel teli szájjal- Sajnálom

Aztán Cole szemeivel belenézett a leggyönyörűbb szempárba amit valaha látott, és csak nézte, addig, míg barna szemei mélyén ki nem hunyt a fény.

- Ne, ne Cole!- kiáltotta Prue- Leo! Leo! Segítség!

Talán logikus lépés lett volna, ha kirohan az utcára, segítséget hívni, de nem bírt mozdulni Cole mellől. Egyre szorosabban szorította a kezét, úgy érezte, ha elereszti, végleg elveszíti.

Egy örökkévalóságig tartott míg Leo megjelent.

- Mi történt itt?- kérdezte döbbenten.

- Gyógyítsd meg- suttogta Prue fuldokolva a sírástól

Leo nem kérdezett, lehajolt Cole-hoz, a kezét a seb fölé tartotta, de pár másodperc után abbahagyta.

- Mit csinálsz? Folytasd!- utasította Prue

 Leo ránézett

- Halottat nem tudok visszahozni- suttogta

- M.. mi?- zokogott fel Prue, és leborult Cole mellkasára

Leo közelebb lépett.

Pár másodpercig hallgatott, aztán megszólalt:

- Hozzak ide valakit? Pipert?

Prue figyelmen kívül hagyta a kérdést.

- Hívd a mentőket- zokogta

Leo a vállára tette a kezét.

- Prue, a rendőröket kell hívni

Prue felpattant, zsebébe nyúlt, kivette a telefonját, és Leo-hoz dobta.

- A mentőket hívd!

Leo Prue-ra nézett, aztán tárcsázott.

- Egy mentőt kérek- szólt a telefonba

Az idő múlik. Mindenki számára. Még Phoebe és Prue számára is. Még akkor is, ha minden egyes másodperc olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Egy délután alatt váltak ellenségből sorstársakká. Aznap megszűnt számukra a világ. Prue az első pár hétben szenvedett nagyon, alig tudta abbahagyni a sírást. Úgy érezte vége, ő is meghalt. Mert ez több volt a legigazibb szerelem elvesztésénél, ami önmagában elég lett volna ahhoz, hogy az ember belehaljon. Ő elvesztette még azt az életet is amit szeretett, ahová vágyott.

Phoebe-nek több időbe telt míg felfogta a tényt. Ő azután sem sírt nyílvánosan. Őt éltette a remény is, hogy Cole gyerekét várja.

Aztán a halála után egy héttel a temetésen, Phoebe rosszul lett. Eleinte senki nem gyanakodott, azt hitték a gyász teszi. Prue is ott volt, de nem Phoebe-ékkel állt. Ő a sírtól távolabb állt.

De aztán otthon megint szédülni kezdett. Piper felparancsolta pihenni, és Prue is ott maradt éjszakára.

Másnap dél körül Prue megszólalt.

- Phoebe még mindig alszik?- kérdezte

- Nem, itt vagyok- szólalt meg Phoebe elhaló hangon. Piper és Prue ránézett. Nem nézet ki jól, árnyéka sem volt önmagának. Szeme alatt sötét karikák voltak, és sápadt volt.

- Jól vagy Phoebe?- kérdezte Piper

- Nem- zihálta Phoebe- Légszomjam van

- Hívjak orvost?

Phoebe megszédült, megkellett kapaszkodnia valamiben, aztán bólintott. Piper kiment telefonálni, Prue pedig a mosogató felé fordult.

Phoebe le akart ülni, mert akkor már érezte, hogy nagy baj van.

- Prue- suttogta, és összecsuklott.

Prue azonnal megfordult, és még eltudta kapni húgát.

- Phoebe, mi a baj?- kérdezte kétségbeesetten- Piper!

Piper befutott a konyhába.

Pár perccel később már kocsiban ültek, Piper vezetett, Prue pedig Phoebe-t tartotta a hátsó ülésen.

Ezek után Phoebe már egy percre sem tért magához. A kórházba bevitték egy szobába, ahová egész nap járkáltak ki-be az orvosok. Már talán éjfél is elmúlt, mire kijött egy orvos.

- Doktor úr!- sietett elé Piper, Prue a háttérben maradt, nem akart közelebb menni.

Az orvos szomorúan nézett rá.

- Miss. Halliwell.. – kezdte, de Piper szeme megtelt könnyel- Sajnálom

- Úristen- suttogta Piper, és zokogva a földre rogyott.

Prue olyan távolról nem hallotta mit mondd az orvos, de megértette. Ő a szíve mélyén már tudta. Hátra sem nézett, mikor kifutott a kórházból, és bevágta magát a kocsiba. A keze remegett, alig bírta elindítani a kocsit. Félt. Rémült volt, mert úgy érezte, nem tud sírni.

Otthon aztán magára zárta az ajtót, és mikor a kabátját tette be a szekrénybe, a felső polcról leesett egy doboz.

Prue azonnal felismerte: Phoebe-től kapta a születésnapjára, de még nem nyitotta ki.

Megfogta a dobozt, és lassan leült vele. Kinyitotta. Amit először meglátott egy levél volt. Rajta a felirat: Boldog születésnapod! Húgod: Phoebe.

Az ajándék egy fotóalbum volt, telis tele közös képekkel, róla és Phoebe-ről, amik mind egy-egy emléket idéztek fel. Az albumon pedig a felirat: A legjobb nővérnek a világon.

Prue e mondat olvasására nem bírta tovább, elsírta magát.

Ezek után boldogan élt, míg meg nem halt? Nem. Ezután is voltak jó napjai. Győzelmei, és kudarcai. Volt mikor szégyellte magát, és volt, mikor büszke volt magára. Úgy élt, ahogy tudott. Jól, büszkén, bátran.

 

 

 

Vége

Egy hónap telt el. Prue és Cole nem sokat mutatkozott, így Phoebe se látta őket. Mielőtt elment volna Piper-höz mindig felhívta őket, és megkérdezte, ott vannak-e Prue-ék, és Prue is ugyanígy tett, tehát esélyük sem volt összefutni. Piper ezek láttán mindig csak a fejét csóválta. Sajnálta mindkettőjüket. Első sorban Phoebe-t, hisz nagy szerelme elhagyta, de Prue-t is megértette, tudta, hogy azért ragaszkodik annyira Cole-hoz, mert ő az első biztosság az életében. Phoebe jól tartotta magát, alig gondolt Cole-ra. De persze mindez csak elméletben volt így. Igazából nagyon jól tudta mekkora ostobaság volt elhagyni valakit, akit ennyire szeretett. Anélkül, hogy harcolt volna érte. Nagyon megbánta, mert még soha nem találkozott olyannal, akit ennyire szeretett volna. Hogy még véletlenül se volt nyugta, rosszul volt állandóan, fizikailag is. Állandó hányinger, szédülés kísérte, és miután elájult, Piper ragaszkodott hozzá, hogy menjen el egy orvoshoz. Ott vért vettek tőle, erre a hétre várták az eredményt, de Phoebe álmában sem gondolta volna, hogy azon a napon hívják fel, mikor enni is alig volt ideje. Épp az utcán sietett mikor csörgött a telefonja:

- Phoebe Halliwell- vette fel, miközben átrohant a zebrán

- Dr. Bill Watson vagyok. A kórházból hívom, a vérvétel eredménye miatt.

- Valami baj van?

- Nem, épp ellenkezőleg. Ön terhes Phoebe. Gratulálok!

Phoebe ledermedt.

- Tessék?

- Jól hallotta, gyereket vár.

És összeesett az utcán.

Prue-t a műteremben érte utol Piper, késő délután.

- Most nem alkalmas Piper. Tíz perc múlva várok valamit.

- Ez most fontos Prue. Phoebe kórházban van.

Prue megijedt.

- Mi történt?

- Elájult az utcán.

- Miért?

- Mert megtudta, hogy terhes. Ki fogod találni kitől.

Prue lefagyott.

- Cole-tól?

- Talált. Nem akarod elmondani neki?

Prue-nak le kellett ülnie.

- Phoebe el akarja mondani?

- Nem. De tudnia kell.

Prue összezavarodva bólintott, és elindult a kórház felé.

Útközben Cole-t hívta.

- Szia- vette fel- Hogy vagy?

Prue már könnyeivel küzdött.

- Phoebe terhes Cole! Tőled.

Csend következett.

- Cole! Ott vagy? Halló! – de Cole már nem volt a vonalban. Lerakta.

A kórház parkolójában Piper volt.

- Szia- köszönt Prue-nak

- Bent van valaki vele?

- Paige. Beszélni akarsz vele?

Prue bólintott, és sietős léptekkel besietett. A kórterem ajtaja nyitva volt, de kopogott. Phoebe és Paige felnézett.

- Sziasztok- köszönt megszeppenve- Paige, magunkra hagynál?

Paige kérdőtekintettel nézett nővérére, majd miután bólintott, kiment.

- Szia. Jól vagy?- kérdezte halkan Prue és az ágyhoz sétált.

- Mégis mi a fenétől lennék jól Prue?- sziszegte.

Prue figyelmen kívül hagyta a kérdést.

- Én.. én csak elakartam mondani, hogy… - mély levegőt vett- Cole visszafog hozzád jönni.

Phoebe hitetlenkedve nézett rá.

- Tudod milyen érzés könyörögni valakinek, hogy maradjon, aztán végignézni ahogy kisétál az ajtón? – Prue elfordult- Megmondom neked: rohadt egy érzés.

Pár pillanatig csendben voltak.

- Megtartod?- szólalt meg Prue

- Igen- mondta Phoebe, és hasára tette a kezét.

Prue remegő kézzel letörölte a könnyeket az arcáról, és az ajtó felé indult.

- Értem- megköszörülte a torkát- Akkor én…

Kilépett a szobából, de Cole-ba ütközött. Prue kérdőtekintettel nézett rá, Cole szótlanul bólintott. Prue-nak folyni kezdtek a könnyei, a férfi átölelte, megpuszilta, és bement.

Prue nem akart hallgatózni, kirohant a kórházból, és meg sem állt a kocsiáig.

Ez is csak egy nap, nem a világ vége. Ezzel nyugtatgatta magát, de érezte, hogy ez a nap igenis az ő kis világának a vége. Egész délután sírt, de mire Cole hazaért megemberelte magát, és próbált erősnek látszani. Fáradt volt, alig volt élet a szemeiben.

- Megérted, ugye?- kérdezte halkan

- Persze- Prue a plafonra nézett- Csak most menj el.

- De mára még maradhatnék… - kezdte Cole

- De nekem felejtenem kell.

- Engem?

- Nem. Minket.

Cole habozott.

- Kérlek- suttogta Prue csukott szemmel.

Cole megpuszilta, de ő elhúzódott.

- Viszlát- mondta, és becsukta maga mögött az ajtót.

Prue összeesett, és zokogni kezdett.

 

http://www.youtube.com/watch?v=AYf5Ao0uuWw

 

 

 

- Prue keresett- mondta neki

Cole félrenyelte a kávéját.

- Mit akart?- kérdezte köhögve.

- Hallgasd meg te- nyújtotta át a telefont.

Cole rezzenéstelen arccal hallgatta az üzenetet.

- Mit kell megbeszélnetek?- kérdezte Phoebe

- Tegnap beszéltem neki egy ismerősömről, akit érdekel a képei. Megígértem, hogy bemutatom neki.

- Ez aranyos tőled- mondta Phoebe, és kiment.

- Ja, az- morogta Cole

Délután Prue kiment a parkba, és Cole-t várta. Egészen sötétedésig maradt, de nem jött. Hazafelé végig azzal küzdött, hogy ne sírja el magát. Aznap este nem is próbálkozott azzal, hogy magától elaludjon, amint hazaért, altatót vett be.

Reggel arra ébredt, hogy valaki csenget. Álmosan felvette a hálóköntösét, és ajtót nyitott:

- Prue Halliwell?- a postás volt az.

- Én vagyok.

- Csomagot hoztam Cole Turnertől. Itt kell aláírnia.

Prue annyira meglepődött, hogy szó nélkül aláírta, és átvette a nagy dobozt, ami szokatlanul könnyű volt. Kinyitotta, és amit először meglátott, egy levél volt:

Sajnálom, hogy nem mentem el tegnap, de Phoebe már így is gyanakodott. A kabát a tiéd, fogadd bocsánatkérésemet! Cole

- De azért legalább felhívhatott volna, hogy közölje, nem hív- motyogta Prue

A csomagban tényleg egy kabát volt, ráadásul olyan, amiért Prue ölni tudott volna. Hosszú, eredeti bőr kabát volt.

- Egy csokor is megtette volna

Kivette a kabátot, és felpróbálta. Olyan volt, mintha ráöntötték volna, mégis elhatározta, hogy nem fogja hordani, mert a csókra emlékeztette.

Aznap délután viszonylag hamar végzett, de mivel otthon nem akart egyedül lenni, úgy döntött meglátogatja Pipert.

A kis Chris nyitott ajtót.

- Szia- Prue lehajolt, és megölelte.

- Szia Prue- köszönt, és hátra szólt- Anya, Prue van itt!

Piper eléjük sietett.

- Szia, gyere be!- beinvitálta a konyhába

Az asztalnál már ott volt Phoebe.

- Ó, Phoebe, szia!- lepődött meg Prue- Te is itt vagy?

- Mint a régi szép időkben, ugye?

Prue csak bólintott, és leült.

- Találkoztatok végül Cole-al? – kérdezte Phoebe, és Prue gyomra görcsberándult.

- Mikor találkoztam, miért?

- Hát az üzeneted! Cole azt mondta, hogy beajánlott téged egy ismerősénél.

- Ja, igen, bocs, szétszórt vagyok. Nem, végül nem ért rá aznap.

Ekkor hallották meg, hogy fent Melinda sír.

- Már megint- sóhajtott Piper- Az istennek nem akar aludni.

- Hagyd, majd megnézem én- ajánlkozott Prue

Már fent járt az emeleten, mikor Cole jött vele szembe.

- Cole! Mit csinálsz itt?

- Phoebe-vel jöttem, de feljöttem a mosdóba

- Oké, akkor én most megnézem Melindát… - Prue indult volna, de Cole elkapta a kezét.

- Cole.. – nézett le a kezére.

- Bocsánat- mondta, és elengedte- Csak beszélnünk kell.

- Te nem jöttél el. Csalódtam benned. Én megakartam beszélni.

Cole félrenézett.

- Phoebe-vel kellett lennem.

Prue-nak elakadt a szava. Ez a mondat váratlanul fájdalmas volt neki.

- Értem- mondta gyorsan- Akkor most menj, lent vár rád.

Prue elindult, de Cole még utána szólt:

- A csomagot megkaptad?

- Azt hiszed ettől könnyebb?- Prue hátra se nézett.

Cole lesietett a lépcsőn, de a konyhaajtóban megtorpant.

- Azt hiszem van valami köztük- hallotta Phoebe hangát. Piper félbehagyta amit csinált.

- Phoebe! Eszednél vagy? Hogy feltételezhetsz a nővéredről ilyet?

- Mit csinálsz?- Cole ugrott egyet, mert mögötte Prue állt Melindával a kezében.

- Jól néztek ki együtt- mutatott rájuk, Prue csak megrázta a fejét, és belépett a konyhába.

- Mi volt a baj?- kérdezte Piper, és átvette lányát.

- Leesett a macija.

Cole Phoebe-hez lépett, de a lány hátra mögött folyamatosan Prue-t nézett, és Prue szintúgy.

Ekkor Leo teleportált mögé, de nem vette észre.

- Leo, kértem, hogy ne teleportálj! Használd az ajtót!- szólt rá Piper

- Bocsánat- mondta, ezzel jól megijesztve Prue-t.

- Jesszus Leo!- zihálta.

- Hol jár az eszed Prue?- kérdezte Piper.

- Elbambultam.

Ezek után Phoebe és Cole elmentek, a konyhában csak Piper és Prue maradt.

- Baj van?- ült le mellé Piper

- Mikor nincs?- kérdezett vissza.

Piper még nem szállt le a témáról, azt hitte még mindig nem tudja feldolgozni azt, hogy más személységével élt.

- Néha nehéz legyőzni magunkat Prue. El kell a segítség.

- Már mondtam, hogy nem megyek pszichológushoz.

- Nem orvoshoz. Miért nem beszélsz egy… pappal?

Prue elnevette magát.

- Pappal Piper? Én még életemben egy misén se voltam.

- De jól fog esni, hogy elmondhatod valakinek. Beszélgettek.

Prue elgondolkozott. Végülis mit veszíthet? És hátha segít.

- Kösz Piper. Akkor én most megyek.

Beszállt a kocsiba, és egy templom felé vette az irányt. Este már sötét volt bent, de azért remélte, hogy talál egy papot.

- Prue Halliwell?- szólalt meg valaki a háta mögött.

- Honnan ismer?

- Az édesanyját, és a nagymamáját jól ismertem. Nagyon hasonlít rájuk. Valóban önhöz van szerencsém?

- Igen

- Üljön le kérem- mutatott a padokra, és leültek- Minek köszönhetem a látogatását?

- Beszélgetni szeretnék…- mondta halkan- Azt mondták, Ön talán segíthet.

- Miben segíthetek gyermekem?

Prue nagy levegőt vett.

- Beleszerettem a húgom párjába.

- Ő is viszonozza?

- Azt hiszem, igen.

A pap bólintott:

- Történt valami?

- Csak csók, de teljesen összezavart. És bűntudatom van.

- Ez természetes.

Prue ezek után nagyon nehezen tudta abbahagyni a panaszáradatot. Beszélt, és csak beszélt, a pap pedig figyelmesen hallgatta:

- Tulajdonképpen én már sok mindent túléltem, és elviseltem az életben. Például órákig veszekedtem Phoebe-vel, amit egy egyszerű bocsánatkéréssel el lehetett volna intézni. Anya halála után magamnak akartam bizonyítani, hogy erős vagyok, de igazából nagyon is gyönge voltam. És még az otthon nyugalmát sem tudtam megőrizni.

És ez így ment több mint egy órán keresztül, míg Prue nem indult. A pap így búcsúzott tőle:

- Imádkozni fogok Önért.

Prue megállt, és csendesen, úgy, hogy a férfi ne hallja, megjegyezte:

- Köszönöm. De ki fogja meghallgatni?

Kiment a parkolóba, és csak mikor már kétszer végigjárta, akkor tudatosult benne, hogy nincs meg a kocsija.

- Jaj, ne, ne…- nyögött fel.

Végigfutott a parkolón még egyszer, de aztán feladta, és elindult gyalog. Még 5 perce sem ment, mikor megállt mellette egy autó.

- Beszállsz?- tekerte le az ablakot Cole

Prue rá se nézett:

- Nem.

Cole elmosolyodott, de továbbra is ment mellette, lassan.

- Esni fog- jegyezte meg

- Miből gondolod?- végig se mondta a mondatot, már el kezdett ömleni az eső.

- Na, meggondoltad magad?- kérdezte Cole, és látványosan bekapcsolta az ablaktörlőt.

Prue sóhajtott, és beszállt.

- Hogyhogy gyalogolsz?

- Nincs kedvem fecsegni Cole. Csak vigyél Piper-höz- mondta Prue , és bekapcsolta a rádiót.

Egy rock adónál állt meg.

- Mióta szereted te ezt a rockot?- vonta fel a szemöldökét Cole.

- Mióta nem akarok rád figyelni.

Cole az út hátralevő részében csöndben volt, aztán mikor megálltak a ház előtt Prue felé fordult:

- Mit fogunk csinálni?

- Semmit. Köszönünk egymásnak, aztán megyünk tovább.

- És te erre képes leszel?

Prue felé fordult.

- Te talán nem?

- Nem hiszem

- Remek. Akkor menj el Phoebe-hez, és vallj be neki mindent- kinyitotta az ajtót- Ne legyél már ilyen gyerekes Cole!

Kiszállt, és berohant a házba, ezért ő már nem láthatta azt, amit Cole. Phoebe-t az ablakban. A férfi intett neki, és elhajtott.

Prue belépett az ajtón, Phoebe elé sietett:

- Hol voltál?- kérdezte.

- Ellopták a kocsimat. Col meg haza hozott.

- Felhívtad, hogy menjen érted?- kérdezte Phoebe.

- Nem. Találkoztunk.

Phoebe bólintott.

- Én most felmegyek- mutatott a lépcső felé Prue, és elindult.

Phobe megvárta, míg felér, aztán a telefonhoz sietett, és tárcsázott.

- Halló?- vette fel a nő.

- Paige? Szia. Phoebe vagyok.

- Szia Phoebe, mi a helyzet?

Phoebe elmesélte neki mi nyomja a lelkét.

- Na várj, szívtál, vagy mi? Hogy feltételezhetsz ilyesmit a nővéredről?

- Piper is ezt mondta, de… ma Cole hozta haza, és volt más csomó kis jel.

- És mit akarsz, mit csináljak?

- Kövesd őket.

- Mi? Nem, időm sincs rá, és ha lenne, akkor se csinálnám.

Phoebe könyörögni kezdett:

- Kérlek Paige! Akkor segíts megszervezni egy találkozót.

Paige felvidult:

- Családi összejövetel?

- Nem! Cole-t és Prue-t hozzuk össze, mondjuk a P4-ben. Te hozod Prue-t, én meg Cole-t. De ők ne tudjanak egymásról.

Paige sóhajtott.

- Kérlek Paige! Ha nincs köztünk semmi, csak egy kellemes este lesz.

- Holnap megfelel, vagy most azonnal?

- Holnap. Úgyis lesz a Goo- goo Dolls koncert.

Megbeszélték a részleteket, aztán lerakták.

Másnap reggel Phoebe-nek kellett egy kicsit győzködnie Cole-t, hogy menjenek el este, de végül belement.

Prue-hoz Paige csengetett be délután.

- Szia Paige. Mi járatban?

- Szia. Szabad vagyok este, nem megyünk el a P4-be? Lesz koncert.

- De, mehetünk. 9-kor?

- Igen, érted jöjjek?

- Nem kell, majd megyek taxival. Bejössz?

- Nem, kösz, mennem kell.

Ahogy megbeszélték Paige leültette Prue-t a terem egyik felébe, Phoebe Cole-t pedig a másikba, majd elmentek innivalóért.

- Na, hol van Prue?- kérdezte Phoebe, Paige-től a pultnál.

- A színpad mellett. Most akkor látványosan fussunk össze.

- Majd mi észreveszünk titeket. Menj vissza!

Paige vitt egy pohár kólát Prue-nak, és visszament.

- Hogy vannak a lányok?- kérdezte Prue

- Jól- válaszolta Paige, de nem nézett rá, Phoebe-éket figyelte. Ők épp most indultak el feléjük, de Cole meglátta őket:

- Phoebe, én fáradt vagyok, menjünk inkább vissza- mondta gyorsan.

- De én táncolni akarok- húzta Cole-t, aztán úgy tett, mintha meglepődne- Nézd Prue és Paige! Köszönjünk nekik.

Prue pont akkor ivott mikor észrevette Cole-t, így sikerült félrenyelnie.

- Nahát Phoebe!- köszönt Paige- Ti is itt?

Észrevette, hogy Prue mellett épp megfulladni készül, és hátba veregette.

- Hát nem tök jó, hogy összefutottunk?- Phoebe leült Paige mellé, és Cole-t is maga mellé húzta.

- Jól vagy Prue?- kérdezte Cole

- Ugyan, csak félrenyelt, nem kell halálra rémülni!- intette le Phoebe.

- Én nem rémültem halálra- nézett rá Cole, mire Paige oldalba bökte.

- Phoebe, gyere, hozzunk valami italt!- állt fel Paige

- Most hoztál kólát- jegyezte meg Prue

- Igen, de valami erősebbre vágyom- mondta és Phoebe-vel elsiettek.

Cole és Prue egy ideig csendben ültek, és figyelték a koncertet. Paige és Phoebe pedig a pult mögül őket.

- Ugye tudod, hogy most minket tesztelnek?- kérdezte Cole nyugodt arccal. Prue gyorsan felé fordult:

- Mi?

- Nyugi, csak semmi heves reakció. Nem akarok balhét.

- Akkor miért van a kezed a kezemen?- nézett az asztalra Prue

Cole gyorsan elvette a kezét, de Phoebe észrevette, és megbökte Paige-t, aki a zenészeket figyelte.

- Fogták egymás kezét!

- Tényleg?- csodálkozott, és ő is arra nézett.

- Most meg felállnak!- kommentálta az eseményeket Phoebe, és megint megbökte húgát.

- Én is látom Phoebe- mondta Paige, sajgó vállát fogva.

Cole és Prue kiment a hátsó ajtón.

- Paige gyere már, kövessük őket!- mondta hevesen dobogó szívvel Phoebe, és húzta magával.

Kiérve látták, hogy beszállnak Cole kocsijába, és elhajtanak, Cole-ék lakására mentek. Ott kiszálltak, és bementek.

Phoebe már szállt volna ki, mikor Paige elkapta a kezét:

- Phoebe, maradj!

- Persze, maradjak itt, amíg ők odabent…

- Ha most rájuk nyitsz, úgyis találnak valami kifogást ami vagy igaz lesz vagy nem. Úgyhogy várjunk, és megtudjuk mit csinálnak.

Egész éjjel csak ültek. Paige egy idő után elaludt, de Phoebe a házat nézte, és ezt hajtogatta: Hogy voltak képesek erre?

Aztán mikor világosodni kezdett felébresztette húgát.

- Történt valami?- ásította Paige.

- Nem, de most ideje bemennem.

Végig se mondta, Cole jött ki a házból, épp telefontál, és akkor megszólalt Phoebe telefonja.

- Bukj le!- rántotta le Paige-t, és ugyanazzal a mozdulattal felvette a telefont- Igen?

- Szia Phoebe- Cole volt az- Bocs, de el kellett mennem este dolgozni. Te hol voltál?

- Paige-nél aludtam. Mit csinálsz most?

- Épp egy tárgyalásra megyek, úgyhogy le is rakom. Délután látlak- mondta, lerakta a telefont, beszállt a kocsiba, és elhajtott.

- A szemét- morogta Phoebe, és Paige felé fordult- Kövesd!

- Minek? Dolgozni megy.

- Lehet Prue-val találkozik.

- Prue bent van a házban.

- Tényleg! Akkor én most elbeszélgetek vele- mondta, és kiszállt.

- Hát sok szerencsét- intett neki Paige, és ő is elhajtott.

Besietett a házba, de a konyhában és a nappaliban nem volt senki. A hálószoba viszont nyitva volt, Phoebe elborzadt arra a gondolatra, hogy mit csinálhattak bent, és bement. Ott volt, épp keresett valamit az ágy alatt.

- Elhagytál valamit?- szólalt meg, mire Prue hirtelen felállt.

- Mit keresel itt?- kérdezte Prue

- Én itt lakom. A kérdés az, te mit keresel itt. Kötve hiszem, hogy engem, az ágy alatt.

- Nem.. a cipőmet keresem.

- Értem, és mit keresel a cipőd az ágyam alatt? Hogy került ide a cipőd?

- Este rosszul lettem, és…

- És Cole-al kellett töltened az estét?- emelte fel a hangját, Prue szeme könnybe lábadt.

- Phoebe.. beszéljük meg..

- Mit beszéljünk meg?! Azt, hogy Cole megcsalt, a testvéremmel?

- Nem így történt… - kezdte Prue, de Phoebe szavába vágott.

- Hogy te mekkora egy álszent vagy! És míg a nővéremnek nevezed magad?

- Cole…

- Majd Cole-al is beszélek! És most takarodj a házamból!

Prue pár pillanatig némán, könnyezve nézte, aztán bólintott, és elindult.

- Vidd a cipődet is!- dobta oda Prue-nak, de még utána szólt- Tudod, legszívesebben kikaparnám a szemed, de megérdemled, hogy tükörbe kelljen nézed minden nap!

Prue-nak arra se volt ereje, hogy taxit hívjon, némán, egyedül ment haza. Úgy gondolta nincs rosszabb, mint csalódni önmagunkban. Ő hányni tudott volna magától, de a legrosszabb az volt, hogy úgy érezte, Cole még ebben a helyzetben is képes lenne megvigasztalni. Hazaérve próbálta hívni őt, figyelmeztetni, hogy Phoebe rájött, de nem érte el.

Utána főzött magának egy csésze teát, leült és lassan megitta.

Egész délelőtt képes volt egy helyben ülni, bámulni a falat, majd felállt, hogy a csészét a mosogatóhoz vigye. Ám ott a mosogatónál megadta magát a kicsinyes vágynak, és földhöz vágta a csészét. Törni- zúzni szeretett volna, hogy akkora fájdalmat okozzon a világnak, amekkorát a világ neki okozott.

- Ennél rosszabb már nem lehet- motyogta magának, de valahol belül érezte: lesz még rosszabb.

Aztán leroskadt a kanapéra, és sírni kezdett.

Phobe otthon nem bírt maradni, hányingere volt a gondolattól mit művelhetett itt a férje és a nővére.

Autóba szállt, és Piper-ék felé vette az irányt.

- Mi a baj?- nyitott ajtót Piper.

- Van egy szabad órád?- kérdezte, és letörölte arcáról a könnyeket.

Piper főzött teát, és hallgatta Phoebe panaszáradatát.

- Érted ezt Piper? Miért tették? Csalódni rossz, de csalódni egy testvérben, elviselhetetlen.

- Jaj Phoebe- sóhajtott fel- Jól jegyezd meg: a testvérek a legfontosabbak. Vannak napok, mikor imádjuk őket, máskor szeretnénk egykék lenni, de végülis ők azok, akikhez hazatalálunk.

- Tudom Piper, de ez borzalmas.

- Nem is hallgattad meg Prue verzióját. És Cole-ra miért nem haragszol?

- Vele is beszélek, amint hazaér.

Cole késő este ült csak kocsiba, akkor hallgatta meg Prue üzeneteit, és rögtön visszahívta.

- Cole, végre! Egész nap a telefon mellett ültem- vette fel a telefont Prue

- Mi történt? Hogy került a lakásba? Azt mondta Paige-nél van.

- Nem tudom.

- Mit mondtál neki?

- Az igazat. Hogy rosszul lettem a klubban, és te haza vittél…

- És a többi?

- A többit kitalálta. Ő se hülye.

Pár másodpercig csendben voltak

- Most haza mész?- szólalt meg Prue

- Muszáj.

- Utána felhívsz?

- Jobb lenne, ha most pár napig nem beszélnénk.

Prue egyetértett vele, és lerakták.

Cole az ajtó előtt sóhajtott:

- Na, essünk túl rajta. Megölni csak nem öl meg- mondta, és benyitott.

- Megjöttem- szólt, és letette a telefont- Phoebe!

Semmi válasz. Benyitott a hálószobába, és ott állt háttal.

- Szia- köszönt halkan. Phoebe megfordult, látszott, hogy a sírás határán áll, aztán amekkora erővel csak tudta, felpofozta Cole-t.

- Oké, ezt megérdemeltem- mondta Cole, fájó állát fogva.

- Te mocskos szemét! Hogy voltál képes erre, azok után amiken keresztül mentünk?!- üvöltötte Phoebe, és gyomorszájon rúgta Cole-t. A férfi összeesett, de Phoebe eszét annyira elvette a harag és a fájdalom, hogy még a földön fekve is rúgta.

- Phoebe!- nyögte Cole, de aztán elájult, mert Phoebe arcon rúgta.

Zihálva ránézett véres arcú férjére, felvette a telefont, és tárcsázott.

- Balesetet szeretnék bejelenteni. Egy férfi súlyosan megsérült- a mentőket hívta, aztán felírta egy lapra Prue telefonszámát, a még mindig ájult Cole mellé rakta, és elindult kifelé.

- Hadd emlékezzek rád úgy, ahogy látni szerettelek volna- szólt vissza az ajtóból, mintha ugyan Cole hallaná.

Prue már aludt, mikor csörgött a telefonja.

- Igen?- vette fel álmosan.

- Prue Halliwell? Ismeri Cole Turnert?

- Igen- Prue felült az ágyban- Történt valami vele?

- Súlyos sebekkel szállítottuk a kórházba. Baleset érte.

10 perccel később már a Halliwell ház felé tartott.

Látta, hogy a nappaliban ég a villany, ezért nem pazarolta kopogásra az időt, benyitott. Phoebe volt ott, a fotelben ült.

- Neked teljesen elment az eszed?- ment oda hozzá.

Phoebe unott arccal állt fel.

- Ó, bocsánat, elfelejtettem, hogy te még szereted.

- Nem csak én szeretem. Te is szereted.

Phoebe hátat fordított neki.

- Nem érdekel- mondta

- Hogy ne érdekelne! Olyannyira, hogy úgy érzed felemészt a csalódottság. Csalódtál bennem, és Cole-ban is

Phoebe, ahogy meghallotta Cole nevét, olyan haragra gerjedt, hogy elindult Prue felé:

- Soha többé ne ejtsd ki a nevét!- sziszegte, és hátralökte Prue-t, aki elesett, felborította a lámpát, és összetört. De ő se habozott, megragadta húgát, és átdobta a válla fölött. Phoebe akkorát esett hátra, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzete.

Piper és Leo szaladt le a lépcsőn. Pont jókor, ugyanis újra elindultak egymás felé. Leo Prue-t kapta el, és Piper is ugyanígy tett Phoebe-vel.

- Mit műveltek?- kérdezte Leo, Prue kirántotta a kezét szorításából.

- Nem én vagyok az, akinek nem kéne kiejtenie Cole nevét- mondta halkan Phoebe-nek, és kisietett az ajtón.

A kórházba sietett, és kiharcolta magának, hogy beengedjék Cole-hoz. Az orvos szerint elrepedt egy bordája, zúzódások vannak a hasán, és felrepedt a szemöldöke.

Eszméletlen volt, mikor bement hozzá. Az orvos előre figyelmeztette, hogy valószínűleg reggelig nem ébred fel, de nem érdekelte. Pár óráig kínozta magát azzal, hogy mit művelt Phoebe-vel, de inkább próbálta a dolog jó oldalát nézni. Ha túlnézett az elmúlt két hét szorongásán, szomorúságán, akkor be kellett ismerni, hogy csak jó hatással volt rá ez a férfi. Mert mindegy hogyan írjuk le, feketén, vagy fejéren, a csókig vak volt, bár látott. Halott, bár lélegzett. Aztán eljött Cole, és megsebzett lelkét újraélesztette. Nem érzett ilyet Andy halála óta. Tudta, hogy önző és mocskos dolog, de arra gondolt, hogy ezek után Cole talán otthagyja Phoebe-t. Talán…

Reggel aztán Cole végre magához tért.

- Szia- lélegzett fel Prue

- Mi történt?- Cole a fejét fogta.

- Hát Phoebe szépen elintézett- nézte a falat Prue

- Igen, emlékszem most már- nyögött fel Cole.

- Miért nem védekeztél? Jóval erősebb vagy.

- Mert úgy gondoltam megérdemlem, egészen addig, amíg arcon nem rúgott, de aztán elájultam. Most hol van?

- Tegnap este Pipernél volt. Összevesztem vele.

Cole sóhajtott.

- Ennek nem szabadott volna így történnie…

- Tudom, de megtörtént- tette gyorsan Prue az ujját Cole szájára- És nem tudunk rajta változtatni.

Egy nővér lépett be a szobába.

- Felébredt? Remek- aztán Prue felé fordult- Ön családtag?

- Nem.

- Akkor meg kell kérnem, távozzon.

- De én szeretném, ha maradna- Cole megszorította a kezét.

A nővér bólintott.

- Még el kell végeznünk pár vizsgálatot, de utána hazamehet. Pár hétig semmi megerőltető mozdulat!

Már dél is elmúlt, mire végre kiengedték őket, a kocsiban aztán Cole Prue felé fordult.

- Elvinnél Phoebe-hez?

Prue-nak elakadt a szava.

- Azt hittem hozzám jössz.

- Hozzád is megyek, de előbb beszélnem kell vele.

Prue mély fájdalmat érzett szívében, miközben végignézte, hogy Cole kiszáll a kocsiból, és bemegy Phoebe-hez. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy édes keserűség töltse meg a szívét.

Phoebe valóban bent volt, Cole-t várta.

- Ilyen hamar kiengedtek?- kérdezte, mikor észrevette, hogy jön.

- Reménykedtél, hogy bent tartanak egy-két hétig?

- Nem- Phoebe Cole-hoz sietett- Sajnálom

Cole csak hümmögött, és a hálószoba felé vette az irányt.

- Mit csinálsz?- ment utána.

- Összepakolok.

- El akarsz hagyni?- suttogta Phoebe.

- Igen- mondta Cole, fel se nézve bőröndjéből.

Phoebe elfordult, és sírni kezdett.

- Nem veszed észre Cole? Hullik szét az álmunk, és mi nem harcolunk érte.

Cole felegyenesedett, és rá nézett.

- Többé nincs mi, Phoebe. Csak te meg én. Külön.

- Istenem.. – Phoebe kisietett.

10 perc múlva Cole is kiment.

- Végeztem- közölte, és kiment az ajtón Prue-hoz, és beszállt a kocsiba. Phoebe ezt látva kisietett nővéréhez, mondott volna ő neki sok mindent, egyik se volt szép, de aztán rájött, hogy ő már úgysem tehet semmit. Így tehát ennyit mondott:

- Becsüld meg ezt az érzést.  A szerelmet. Nem mindenkinek adatik meg.

Prue már nyitotta volna a száját, de Cole közbe szólt:

- Induljunk Prue.

És elmentek.

 

Prue Halliwell

Phoebe Halliwell

Cole Turner

 

Piper Halliwell

 

Paige Matthews

 

Leo Wyatt